A velünk élő Petőfi – Interjú Zsuráfszky Zoltánnal és Zs. Vincze Zsuzsával
Petőfi Sándor korának valóságos celebje volt, ám a szó jó értelmében: a népdalok témáját, hangzását idéző versei mindenkit megszólítottak, költészete az elefántcsonttoronyból az emberek ajkára szállt. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Éljen Petőfi! című ifjúsági előadása a költő kalandos, rövid életútját eleveníti fel egy sodró lendületű tánc-szín-játékban, amely november 15-én mutatkozik be a Müpában. Az előadás koncepciójáról a rendező-koreográfus Zsuráfszky Zoltán és a társrendező- koreográfus, Zs. Vincze Zsuzsa mondja el gondolatait.– Petőfiről minden iskolás tanul, a bicentenárium alkalmából pedig számos művészeti együttes igyekszik elmesélni a saját Petőfi-olvasatát. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadása milyen Petőfi-képet állít elénk?
Zsuráfszky Zoltán:Az emlékév kiváló alkalmat ad arra, hogy a rövid, de rendkívül gazdag életút számos feldolgozását mutassuk be sokféle történetben. Ezek az olvasatok kiegészítik egymást, színesítik a bennünk élő Petőfi-képet. Már az ifjúsági előadásunk címe: Éljen Petőfi! is magában hordozza azt a többértelműséget, hogy valóban be akarjuk hívni a nézőket ebbe a ma is élő, érvényes történetbe. Évtizedek óta érleltem magamban egy Petőfi-táncszínjáték gondolatát. Ebben az előadásban végigjárjuk Petőfi életét az újévi születéstől halála ködbe vesző napjáig. Közben szó esik a diákévekről, megjelennek művei: A helység kalapácsa című elbeszélő költemény kocsmajelenetétől a Nemzeti dalon át a Szeptember végén lírai hangvételű szerelmes soraiig. A dramaturgiai munkát Zsuzsa végezte el.
Zs. Vincze Zsuzsa:Az volt a célom, hogy a fiatalok — akik talán csak legyintenek Petőfi neve hallatán — úgy álljanak fel az előadás végén, hogy megéreznek valamit a költészetéből, lényéből és lényegéből. Nekünk, akiknek a népművészet, a népi kultúra nemcsak a munkánkat, de szinte az egész életünket áthatja, a Petőfivel való közvetlen találkozás elkerülhetetlen volt, hiszen nem akadt még magyar költő, aki ilyen nagy hatással lett volna a népköltészetre. Nagy lelkesedéssel dolgoztunk azon, hogy a mai fiatalokhoz is közelebb hozzuk a magyar költészet géniuszát, hogy ők is rádöbbenhessenek arra, hogy Petőfi milyen modern volt, mennyi szellemesség, mennyi vidámság és persze forradalmi szenvedély lakozott benne.
– A tánc-szín-játék sajátos műfaj, de az együttes már több hasonlót készített.
ZSZ:Valóban. Ezúttal Herczegh Péter színművész személyesíti meg Petőfit, hogy átélhető legyen a történet. Lényegében ő vezet bennünket végig az életúton. De nálunk minden előadás rendkívül mozgalmas, így megesik, hogy az előadás Petőfijének gondolatai, vívódásai párhuzamosan jelennek meg a szöveges és táncos epizódokban. Időnként a kronológiai sorrendet is megbontjuk, a lényeg, hogy élvezetes, sodró lendületű produkció szülessen.
ZSVZS:A fiatalok számára az is példaértékű lehet, ahogyan Petőfi a magyarságáról gondolkodott — annak minden büszkeségével, nehézségével és felelősségével. Ma sokan úgy gondolják: felesleges erről beszélni. Mi mégis fontosnak tartottuk, hogy a nemzeti irodalmunk megteremtésében rendkívüli szerepet játszó költő magyarsággal kapcsolatos gondolatait is megmutassuk.
Éljen Petőfi! – fotó: Cseke Csilla
– Ez a második ifjúsági bemutatójuk az évadban. Másként kell szólni ehhez a korosztályhoz?
ZSZ:Igen, egyrészt a már említett lendület fontos, másrészt ilyenkor az is szempont, hogy beleférjen egy órába az előadás. Petőfi korának igazi rocksztárja volt, tudatosan építette a saját hírnevét, még az öltözködésére is nagyon ügyelt. Ő olyan személyiség, akinél nem kell erőlködni, hogy modernizáljuk vagy közel hozzuk a fiatalokhoz, mert valóban közel van. Mivel az iskolában is tanulnak róla, a versek mind ismerősek lesznek a diákok számára, és mi ezt a már meglévő tudást egészítjük ki színes, izgalmas mozzanatokkal.
ZSVZS:Az az igazság, hogy a fiatalok nem csak az iskolából ismerik ezeket a verseket: a vérükben vannak. Petőfi költeményei hamar folklorizálódtak. Főleg Erdély bizonyos részein hallottunk idősektől olyan népdalokat, amelyek valójában megzenésített Petőfi-versek, csak a hangzásuk, egyszerűségük megtévesztő.
– Mennyiben igyekeznek megidézni az előadásban a 19. század első felének hangulatát?
ZSZ:Teljes mértékben. Mi mindig arra törekszünk, hogy a kiállítás, a jelmezek korhű környezetet idézzenek, éppen azért, mert ez is hozzátesz a Petőfiről és a korról való tudásunkhoz. Ráadásul nem is kell nekünk kitalálnunk izgalmas dolgokat, hiszen mi lehetne izgalmasabb egy forradalom kitörésénél! Mint tudjuk, azon a napon esett az eső, ez pedig kapóra jött nekünk, hogy egy látványos, esernyős táncot koreografálhassunk. Zs. V. Zs.: Petőfi mozgalmas élete mondhatni táncszínpadi előadásra termett. Előadás közben akár mindenki velünk együtt szavalhatja a költő legismertebb, legnépszerűbb verseit, amelyeket még a gyerekek is ismernek, hiszen Petőfi a magyar néplélek része. De egy biztosan igaz: Petőfi ma is velünk él és itt is marad közöttünk, amíg verset mondunk, énekelünk és táncolunk.
Véradást népszerűsítő videóklipet készített a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, csatlakozva az Országos Vérellátó Szolgálat kampányához. A táncosok ezúttal Hrutka Róbert Artisjus- és Fonogram-díjas zeneszerző Csak egy hős című dalára adták elő Zsuráfszky Zoltán, a Nemzet Művésze és Zs. Vincze Zsuzsa Kossuth-díjas művészek koreográfiáját. A véradók dala további tizennégy ismert előadóművész közreműködésével született meg, és a véradás fontosságára, valamint a vérgyűjtés folyamatosságára szeretné felhívni a figyelmet.
Táncról álmodom címmel mutatta be alkotói estjét Zs. Vincze Zsuzsa, május 17-én, a Nemzeti Táncszínházban. A reprezentatív előadáson több évtizedes, szerteágazó művészi tevékenységének – közel sem teljes – lenyomatát láthatta a közönség. A jelentősebb tematikus koreográfiák mellett a Magyar Nemzeti Táncegyüttes részleteket mutatott be azokból az egész estés táncszínjátékokból is, amelyeknek forgatókönyvírója és koreográfusa a friss Kossuth-díjas művész. Az előtérben az előadásokhoz készített jelmeztervezői munkákból nyújtottak ízelítőt, az előadás szünetében pedig Tánc-szín-játék című könyvét dedikálta.
