Barbárok

A legnagyobb népi írónk, Móricz Zsigmond szatmári néprajzi gyűjtései során került igazán közel a
magyar paraszti kultúrához, az ott élő emberek életének megismerését tartotta legfőbb iskolájának:
„Kimeríthetetlen mondanivaló duzzadt bennem, és 25–30 év alatt nem fogyott ki az a tarisznya, amit
ott és akkor tömtem meg mohó kapzsisággal a nép életének mindenféle anyagával.” – mondta egy
visszaemlékezésében.
Ő az, aki igazán ismerte és legmélyebben együtt érzett a magyar parasztság sorsával, s nemcsak
azért, mert az ő gyökerei is oda vezettek vissza, hanem mert egész életében visszajárt hozzájuk
töltekezni, gyűjteni, óvni, szidalmazni.
Móricz elsőként mutatott példát arra, hogy miként lehet és kell a nemzeti hagyományainkat
leginkább megőrző parasztság kultúrája felé szeretettel fordulni.
Móricz Zsigmond tiszazugi méregkeverő asszonyai, Erdély Tündérkertjének Gábrielje és a címadó
Barbárok novellájának szereplői, kedves szatmári gyűjtéseinek parasztjai kelnek „életre” a két
koreográfus Zs. Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán szemet gyönyörködtető és egyben
elgondolkodtató  alkotásaiban.

Az előadás két részes egy szünettel  ( 45' + 50').

Előadja a Magyar Nemzeti Táncegyüttes
Zene: Kiss Ferenc, Gryllus Dániel, Árendás Péter, Balogh Kálmán

Rendező-koreográfusok:
Zs. Vincze Zsuzsa
Kossuth-díjas, Harangozó-díjas, érdemes művész

Zsuráfszky Zoltán
a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, kiváló művész