Táncszínjáték a végvárak és vitézek korából

Bényai Adrienn - Magyar Nemzet

Különös eszközhöz folyamodott a Magyar Nemzeti Táncegyüttes a Müpában tartott szombati bemutatóján. A Végvárak, vitézek című előadásuk egy kerettörténetbe ágyazva bontakozott ki: modern, városi színházi életből indult, ahol A koppányi aga testamentuma című regény ihlette táncjáték előadására készültek a szereplők. Bepillanthattunk a színház kulisszatitkaiba, majd megkezdődött az előadás, ott találtuk magunkat a 16.századi végvárak vadregényes környezetében, és eljátszották a regény ihlette táncjátékot. Az előadást Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes vezetője és alkotótársa, Zs. Vincze Zsuzsa koreografálta és rendezte, zenéjét Eredics Benjámin szerezte.

A koreografált táncszínházi alkotás premierje a Liszt Ünnep keretében a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel közös programként, a Müpa szervezésében valósult meg. A keretjáték azzal fejeződött be, hogy a fiatalok, akik eljátszották a végvári történetet, a mai világban élnek tovább és folytatják az életüket a városban. A hangulatos kerettörténet és a végvári élet kontrasztja, a színház a színházban sajátos atmoszférát teremtett a színpadon, amely lenyűgözte a nézőket. Nagy tetszést aratott az együttes tőlük megszokott kiváló tánctudása és a színes zenei világ. A moderntánc-instruktor Topolánszky Tamás volt, a koreográfus munkatársai Paput Júlia, Sánta Gergő, Tompa Attila és Tókos Attila. 

Végvárak, vitézek Fekete István regénye nyomán

 – e sorok sokunk számára idézik fel Fekete István 1937-ben megjelent A koppányi aga testamentuma című kalandregényét, amelyből harminc évvel később Zsurzs Éva forgatott filmet. A török hódoltság idején játszódó történetben a magyar nemesifjú, Babocsai László bosszút akar állni az apját megölő koppányi agán, akit végül megsebesít, ő pedig halála óráján a fiatal férfira bízza a lányát és a vagyonát. Az örökségre ugyanakkor szemet vet a Bolondvárban állomásozó császári zsoldoskapitány is. Mindebből számos bonyodalom, fordulatos csaták következnek, miközben természetesen az igaz barátságnak és a bimbózó szerelemnek is jut szerep. A táncszínjátékban, ahogy a neve is mutatja, a táncé a főszerep, de a szereplők beszélnek is a darabban. 

A regény ihlette Eredics Benjamin mozgalmas, fordulatos tánczenéjét, amelyben a korszak jellegzetes, karakteres figurái elevenednek meg. A darab zenéjében keveredik a 16. század végének zenei miliője a népzenével, a modern hangszeres effektusok a tánczene temperamentumával. A szimfonikus hangzás ötvöződik a népi hangszerek tónusával. Eredics Benjamin alkotását a Müpa 2020-as Zeneműpályázatán díjazták, ennek teljes zenei anyagát a Bartók Tavasz közönsége hallhatta először. Eredics Benjámin egy interjúban elmondta, hogy a Végvárak, vitézek lehetőséget adott arra, hogy újraértelmezzen olyan népzenei dallamokat, amelyek hozzá születésétől fogva közel állnak, így a délszláv népzene, de a regényben szereplő XVI. századi török hódoltság korának zenei világa sem ismeretlen számára, hiszen az is a balkáni kultúra része. 

Eredics Benjámin zenéjére Fekete István romantikus regénye nyomán Zs. Vincze Zsuzsa írta a táncszínházi darabot. Ahogy Zs. Vincze Zsuzsa egy korábbi interjúban elmondta: a 16. századi történet és a mai színfalak mögötti, rejtett világ párhuzama erkölcsi alapigazságokra mutatnak rá. Kiemelte az egymás iránti megbecsülés, a barátság fontosságát, de mint mondta, az ellenfél tiszteletére is nevel a darab. A palettáról nem hiányoznak a szerelmi bonyodalmak sem. A darabot Zsuráfszky Zoltán rendezte. Felvételről közreműködő zenészek: Eredics Benjamin – fúvós, pengetős és ütős hangszerek, Kiss Péter – zongora, a Zeneakadémia Népzene Tanszékének jelenlegi és volt növendékei, a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes zenészei. 

Az előadást legközelebb november 5-én és 6-án tűzik műsorra. 

Borítókép: A Végvárak, vitézek című előadás részlete (Fotó: Origó/Ladóczki Balázs)