Interjú Együttesünk vezetőivel a Pesti Műsorban

A tánc nyelvén beszélni – Fókuszban a Magyar Nemzeti
Táncegyüttes három bemutatója

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes idén ősztől az évad együttese címet viseli a Müpában. A 2023/24-
es évad első bemutatója A koppányi aga testamentuma ihlette Végvárak, vitézek című táncjáték
lesz. Miként dolgozza fel a darab Fekete István 1937-ben megjelent első regényét?

Zs. Vincze Zsuzsa: Három évvel ezelőtt a darab zeneszerzője, Eredics Benjamin kért fel, hogy írjak egy
táncelőadás forgatókönyvet, amelyet megzenésítene és amellyel benevezne a Müpa 2020-as
Zeneműpályázatára. A választásom Fekete István A koppányi aga testamentuma című regényére
esett. Forgatókönyvem alapján Benjámin nagyszabású zeneművet szerzett, és megnyerte a
pályázatot. A darabot később hatalmas sikerrel mutatták be a Zeneakadémián. Káel Csaba, a Müpa
vezérigazgatójának felkérésére pedig ugyanebből a műből egy ifjúsági tánc-szín-játék
koreografálására vállalkoztam. Eredics Benjáminnal egyébként korábban volt már egy közös
munkánk, A hűtlen feleség című darab, amelyet szintén a Müpában adtunk elő, óriási
közönségsikerrel.

A romantikus regény nyomán megírt előadás a XVI. századba, a végvári harcok időszakába repíti
vissza a nézőt. Hogyan lehetséges a tánc nyelvén közel hozni a modern kor emberét ehhez a
történethez?

Zsuráfszky Zoltán: Ebben a produkcióban hétköznapi, emberi történeteket jelenítünk meg a tánc
segítségével. Egy nagyvárosi forgatagból indul a darab, ahol szerelmek, veszekedések, viták
bontakoznak ki a nézők szeme előtt. A Végvárak, vitézek ugyanakkor egy kísérleti darab, hiszen
számos stílus elegyedik benne. Maga az előadás kerete a kortárs tánc lesz, magyar, török, cigány és
román néptánccal vegyítve. Újdonság még, hogy a nézők a kulisszák mögé is betekintést nyerhetnek.
A táncjáték két szálon fut: a társulat belső életét, öltözői csevejeit tárja a nézők elé, miközben a
szereplők A koppányi aga testamentumát próbálják. Kifejezett célunk volt például, hogy a darab
során a közönség azért is izgulhasson, hogy a szereplőknek lesz-e elég idejük átöltözni egyik ruhából a
másikba. Fekete István közel négyszázötven éves kalandregénye egyben példát is állít a fiatalok elé:
tiszteld ellenségedet! Hiszen a történet szerint a Babocsai László győzelmével véget érő párbaj során
Oglu aga rábízza a vagyonát és a lányát az őt legyőző Babocsai Lászlóra, aki vállalja, hogy felneveli
ellenfele gyermekét. A végvári vitézeket is ez a gondolatiság határozza meg, valamint az, hogy
mindenüket feláldozva képesek kiállni a nemzetükért. Kedveljük a Müpa Fesztivál Színházát, és
minden technikai adottságát ki szeretnénk használni, amivel rendelkezik. Az előadás bemutatója
október 14-én lesz a Müpában.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes a Petőfi bicentenárium apropójából idén novemberben az Éljen
Petőfi című darabjával állít emléket a költőóriásnak. Mit érdemes tudni erről a darabról?

Zsuráfszky Zoltán: Köztudott, hogy Petőfi neve összefonódott a magyar népdallal és népzenével,
nélküle a népi kultúránk nem volna a maihoz foghatóan ismert és elismert. A „legnagyobb magyar
költő” alakját ebben a darabban elsősorban a fiatal, középiskolás korosztály számára kívánjuk
megeleveníteni. Az ő történetei szinte mindenki számára ismertek, éppen ezért végigvezetjük a nézőt
életének legfontosabb állomásain. Részleteket elevenítünk fel a költő legismertebb verseiből, mint például az Egész úton hazafelé és az Anyám tyúkja, és felidézzük a 48-as forradalom napjait is. Helyet
kap A helység kalapácsa és a János vitéz is, a világ legszebb szerelmes versét, a Szeptember végén-t
pedig egy régi stílusú, erdélyi páros tánccal idézzük fel. Célunk, hogy a nézők az előadás után ne
csupán arra gondoljanak, hogy a költőóriás milyen fiatalon távozott el, hanem arra is, hogy milyen
zseniális ember volt, és hogy mennyire teljes életet élt. A nagy költő alakját Herczegh Péter, a
Nemzeti Színház fiatal színésze idézi fel, de mellette természetesen más táncosaink is
közreműködnek majd, köztük olyanok is, akik a darab során maguk is „Petőfivé válnak”. Ez az előadás
tehát egy olyan családi élménynek ígérkezik, amelyet a felnőttek is éppúgy élvezhetnek, mint a
gyerekek, hiszen általa rácsodálkozhatnak, hogy mennyi mindent ismernek Petőfi életéből.

Nem először készítenek nagy történelmi eseményt ábrázoló koreográfiát, előadásaikban korábban
például Dózsa György, Mátyás király és Árpád vezér emlékét is felidézték már.

Zsuráfszky Zoltán: Több alkalommal elevenítettünk már meg történelmi személyiségeket mese
darabokban is. Ezekben az előadásainkban a szereplőink megszólalnak, énekelnek, kortárs zenére
táncolnak. Táncegyüttesünknek tehát megvan a kellő gyakorlata ahhoz, hogy Petőfi életművét is
bemutassa.

Zs. Vincze Zsuzsa: A Petőfi-darabunk esetében nem véletlen a tánc-szín-játék, mint műfaj
megnevezés sem. Az előadás során a táncosaink ugyan megszólalnak, de természetesen nem
szavalják végig a műsorainkat. Egy-egy rövidebb szöveges részre viszont felkészítjük őket, hogy ezáltal
a dramaturgiát jobban megértsék a nézők.

Zsuráfszky Zoltán: Tény, hogy nem könnyű a tánc nyelvén mesélni, de koreográfusként a mozdulat-
dramaturgiával is képesek vagyunk hatást kiváltani. Ez a műfaj valóban átütő tud lenni korosztálytól
függetlenül mesedarabban, történelmi táncjátékban egyaránt.

A Nemzeti Színházban a „Királyok Évadában” kerül színre az Aranyhajú hármasok című darab,
amelyben két Árpád-kori király alakja is feltűnik. Hogyan készül az előadásra a Magyar Nemzeti
Táncegyüttes?

Nem először dolgozunk együtt Vidnyánszky Attila rendezővel – például A körhinta, vagy a Csíksomlyói
passió című darabok is velük közös produkciók voltak. Társulatunk a Nemzeti Színház Déryné
Programjában is benne van. Az Aranyhajú hármasok című, Toót-Holló Tamás által írt darabra való
felkészülésünk ősszel kezdődik – mi alkalmazott koreográfusként dolgozunk ebben a produkcióban.
Annak ellenére, hogy ma már nem lehetséges ősmagyar táncokat gyűjteni, azok az apró ugrós táncok,
amelyek a Kárpát-medencében még fellelhetők, könnyen beilleszthetők ebbe az előadásba. A darab
ősmagyar mondakör köré épített világa közel áll hozzánk, ezzel zárjuk az évet.

Hogy tapasztalják, a hazai közönség mennyire fogékony a táncszínházi előadásokra?

Zsuráfszky Zoltán: Táncegyüttesünknek évente körülbelül százharminc műsora van; az előadásainkat
rendre telt ház előtt játsszuk. Mi magunk is megtapasztaltuk, hogy például Japánban, az áruházakban
Kodály és Bartók zenéje szól – idehaza a plázákban nem pont ez a muzsika hallható.

Zs. Vincze Zsuzsanna: Éppen ezért lenne nagy szükség arra, hogy a gyerekek már kiskorukban
megismerjék a népzenét. A probléma csupán az, hogy sok szülő egyáltalán nem is ismeri a
népdalokat. Viszont, ha valaki ellátogat az előadásainkra, ahol átdolgozva ugyan, de eredeti népzenét
hallhat, nagy esélye lehet, hogy megszeresse ezt a fajta zenét. Több olyan nézőnk is volt, akiről
tudtuk, hogy nem rajong a néptáncért, de miután megnézte a műsorunkat, megváltozott a
véleménye.