„A világ számos pontján élnek és dolgoznak tanítványaim”

Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy a Nemzet Művé­szé­nek választották?
Zs. Z.: Ez egy nagyon megtisztelő cím, és nagy örömmel tölt el, hogy lehetővé vált számomra a kulturális életünknek ebbe a kiemelt közösségébe tartozni. Az esett igazán jól, hogy a kollégáim, a művész társaim az MMA Színházművészeti Tagozatából szavaztak meg, a kuratórium egyöntetűen, kérdés nélkül döntött úgy, hogy én lehessek a Nemzet Művésze. Magyarországon hetven művész tartozik csak ebbe a jeles grémiumba, idén négyen kerültünk be, akik közül én vagyok a legfiatalabb, ez is felemelő érzés. Úgy érzem, hogy arra a munkára, amit táncművészként, néptáncművészként, koreográfusként egy egész életen át elvégeztem, ez egy csodálatos korona.

Ha visszatekint a gazdag pályájára, melyek azok a pontok, amelyekre a legbüszkébb?
Zs. Z.: Azt el kell mondani, hogy aki profi táncosnak áll, az nagyon nehéz utat választ. Idővel az ember izmai elfáradnak, az ízületei már nem úgy dolgoznak, így ez a pálya sokkal rövidebb, mint a többi művészeti ágban alkotóké. Ha nem tudtam volna váltani kellő időben, ha nem tudtam volna fejlődni azokhoz az alkotói, vezetői feladatokhoz, amelyeket az elmúlt évtizedekben elvégeztem, akkor nem lenne ilyen íves az én pályám sem. Persze az alkotói, koreográfusi munkám során most is saját magam tanítom be, mu­ta­tom meg azt a hatalmas népművészeti örökséget, amelyet fiatalon volt módom elsajátítani. Nem tudok produkciókat kiemelni, engem inkább az tölt el büszkeséggel – bár nem szeretem ezt a kifejezést hasz­nálni –, hogy a világ számos pontján élnek és dolgoznak tanítványaim. Rengeteg embernek mutathattam meg a magyar néptánc szépségét, Észak-Amerikában, Kanadában, Japánban, Európa számos orszá­gá­ban és Magyarországon is. Sok amatőr együttessel dolgoztam, voltak olyan munkáim, amikor egy-egy előadásba 2-300 táncost vonhattam be. Kezdve a kolozsvári István, a király rendezésemtől a legutóbbi Egri csillagok koreográfiámig az MVM Dome-ban, de szívesen emlékszem Szegedi Szabadtérihez kötődő munkáimra is, ahol eddig már hét alkalommal volt lehetőségem nagy volumenű bemutatókat rendezni. Az elmúlt évtizedekben a magyar néptáncos „társadalomban” rengeteg embert tanítottam, a tanítványaim közül sokan jelentős együtteseket vezetnek, jól ismerem a nemzetközi diaszpóra, a vidéki együttesek táncosait is, és úgy érzem, hogy a táncházi közeggel sem veszítettem el a kapcsolatomat – ami jó érzéssel tölt el.

Gyakorlatilag mindenre készített már koreográfiát. Honnan tud meríteni az újabb feladatokhoz?
Zs. Z.: Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek hatalmas repertoárja van, amelyből éves szinten 16-18 műsort folyamatosan játszunk, ám a partnereink mindig újabb és újabb programokat kérnek. Mindig öröm a nagy magyar zeneszerzők alkotásaira vagy a jeles évfordulók kapcsán darabokat készíteni. Jövőre már több felkérésünk van új műsorokra, állandó alkotótársammal, a kedves feleségemmel, Zs. Vincze Zsuzsával már előre gondolkodunk, készülünk, hála istennek még ma is tele vagyunk lelkesedéssel, szeretjük a munkánkat, és az ilyen nagy elismerések, mint a Nemzet Művésze cím, még inkább motiválnak ebben. Amikor megkaptam a Kossuth-díjat, arra gondoltam, hogy ez nagyon szép dolog, de egyben nagy felelősség is, mert egy ilyen elismeréssel valamit cselekedni kell, és jól kell cselekedni; ezzel a háttérrel, a megszerzett tudással, művészi erővel és gondolkodásmóddal igényes műveket kell létrehozni. Ez a legizgalmasabb a művészi munkában, a felkérésekre reagálni, maga az alkotás, új koreográfiák kitalálása, a táncosok irányítása, motiválása, az, ahogyan együtt tudunk belesodródni egy-egy előttünk álló új feladatba.

2023-ban is várják ilyen kihívások a Magyar Nemzeti Táncegyüttest?
Zs. Z.: Fontosnak tartom, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítsak azoknak a táncosaimnak, akikben Zs. Vincze Zsuzsával, az együttes szakmai vezetőjével alkotói potenciált látunk, így az első negyedévben szeretnénk egy egész estés programot nekik szentelni Régi tánc, új nemzedék címmel. A Magyar Költészet Napjára készül a Tánc-költészet című darabunk, amelyben magyar irodalmi művek ihlette koreográfiáink kerülnek majd bemutatásra, és amelyben a táncosaink megcsillogtathatják majd tánc­tu­dásuk mellett előadóművészi tehetségüket is.