Pesti műsor – Magyar Nemzeti Táncegyüttes

Zsuráfszky Zoltánt, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetőjét a Nemzet Művészévé választották kiemelkedő alkotói és együttesvezetői, valamint jelentős pedagógusi munkássága és a Kárpát-medencei néptánchagyomány terén végzett gyűjtőmunkája megbecsüléseként. A Kossuth-díjas, kiváló művészt ennek kapcsán kérdeztük.

Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy a Nemzet Művészének választották?
Zs. Z.: Ez egy nagyon megtisztelő cím, és nagy örömmel tölt el, hogy lehetővé vált számomra a kulturális életünknek ebbe a kiemelt közösségébe tartozni. Az esett igazán jól, hogy a kollégáim, a művész társaim az MMA Színházművészeti Tagozatából szavaztak meg, a kuratórium egyöntetűen, kérdés nélkül döntött úgy, hogy én lehessek a Nemzet Művésze. Magyarországon hetven művész tartozik csak ebbe a jeles grémiumba, idén négyen kerültünk be, akik közül én vagyok a legfiatalabb, ez is felemelő érzés. Úgy érzem, hogy arra a munkára, amit táncművészként, néptáncművészként, koreográfusként egy egész életen át elvégeztem, ez egy csodálatos korona.

Ha visszatekint a gazdag pályájára, melyek azok a pontok, amelyekre a legbüszkébb?
Zs. Z.: Azt el kell mondani, hogy aki profi táncosnak áll, az nagyon nehéz utat választ. Idővel az ember izmai elfáradnak, az ízületei már nem úgy dolgoznak, így ez a pálya sokkal rövidebb, mint a többi művészeti ágban alkotóké. Ha nem tudtam volna váltani kellő időben, ha nem tudtam volna fejlődni azokhoz az alkotói, vezetői feladatokhoz, amelyeket az elmúlt évtizedekben elvégeztem, akkor nem lenne ilyen íves az én pályám sem. Persze az alkotói, koreográfusi munkám során most is saját magam tanítom be, mutatom meg azt a hatalmas népművészeti örökséget, amelyet fiatalon volt módom elsajátítani. Nem tudok produkciókat kiemelni, engem inkább az tölt el büszkeséggel – bár nem szeretem ezt a kifejezést használni –, hogy a világ számos pontján élnek és dolgoznak tanítványaim. Rengeteg embernek mutathattam meg a magyar néptánc szépségét, Észak-Amerikában, Kanadában, Japánban, Európa számos országában és Magyarországon is. Sok amatőr együttessel dolgoztam, voltak olyan munkáim, amikor egy-egy előadásba 2-300 táncost vonhattam be. Kezdve a kolozsvári István, a király rendezésemtől a legutóbbi Egri csillagok koreográfiámig az MVM Dome-ban, de szívesen emlékszem Szegedi Szabadtérihez kötődő munkáimra is, ahol eddig már hét alkalommal volt lehetőségem nagy volumenű bemutatókat rendezni. Az elmúlt évtizedekben a magyar néptáncos „társadalomban” rengeteg embert tanítottam, a tanítványaim közül sokan jelentős együtteseket vezetnek, jól ismerem a nemzetközi diaszpóra, a vidéki együttesek táncosait is, és úgy érzem, hogy a táncházi közeggel sem veszítettem el a kapcsolatomat – ami jó érzéssel tölt el.

Gyakorlatilag mindenre készített már koreográfiát. Honnan tud meríteni az újabb feladatokhoz?
Zs. Z.: Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek hatalmas repertoárja van, amelyből éves szinten 16-18 műsort folyamatosan játszunk, ám a partnereink mindig újabb és újabb programokat kérnek. Mindig öröm a nagy magyar zeneszerzők alkotásaira vagy a jeles évfordulók kapcsán darabokat készíteni. Jövőre már több felkérésünk van új műsorokra, állandó alkotótársammal, a kedves feleségemmel, Zs. Vincze Zsuzsával már előre gondolkodunk, készülünk, hála istennek még ma is tele vagyunk lelkesedéssel, szeretjük a munkánkat, és az ilyen nagy elismerések, mint a Nemzet Művésze cím, még inkább motiválnak ebben. Amikor megkaptam a Kossuth-díjat, arra gondoltam, hogy ez nagyon szép dolog, de egyben nagy felelősség is, mert egy ilyen elismeréssel valamit cselekedni kell, és jól kell cselekedni; ezzel a háttérrel, a megszerzett tudással, művészi erővel és gondolkodásmóddal igényes műveket kell létrehozni. Ez a legizgalmasabb a művészi munkában, a felkérésekre reagálni, maga az alkotás, új koreográfiák kitalálása, a táncosok irányítása, motiválása, az, ahogyan együtt tudunk belesodródni egy-egy előttünk álló új feladatba.

2023-ban is várják ilyen kihívások a Magyar Nemzeti Táncegyüttest?
Zs. Z.: Fontosnak tartom, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítsak azoknak a táncosaimnak, akikben Zs. Vincze Zsuzsával, az együttes szakmai vezetőjével alkotói potenciált látunk, így az első negyedévben szeretnénk egy egész estés programot nekik szentelni Régi tánc, új nemzedék címmel. A Magyar Költészet Napjára készül a Tánc-költészet című darabunk, amelyben magyar irodalmi művek ihlette koreográfiáink kerülnek majd bemutatásra, és amelyben a táncosaink megcsillogtathatják majd tánctudásuk mellett előadóművészi tehetségüket is.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Magyarország egyik legnagyobb létszámú, hivatásos néptáncegyüttese. Sokszínű repertoárjuk a nagyformátumú történelmi táncjátékoktól az autentikus folklórműsorokig, a dramatikus táncszínházi előadásoktól a népi hagyományainkon alapuló mesedarabokig terjed. Produkcióikat a rendkívüli dinamika, a néptáncok virtuozitása és a színpadképek látványossága jellemzi. Legújabb előadásukban, A hűtlen feleségben népköltészetünk talán legrejtélyesebb és legmélyebb emberi érzelmeket ábrázoló, halálos tragédiával végződő históriáját elevenítik meg. Zsuráfszkyné (Zs.) Vincze Zsuzsa Harangozó Gyula-díjas, Érdemes Művésszel, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetőjével a készülő előadásról beszélgettünk, aki nemcsak társrendezőként, hanem dramaturgként és jelmeztervezőként is közreműködik a létrehozásban.

Miért A hűtlen feleség balladát szerették volna feldolgozni?

Zs. V. Zs.: A Müpa igazgatója, Káel Csaba szeretett volna egy táncjátékot az együttestől a már műsoron lévő darabok, a Betyárvilág és A Tenkes kapitánya mellé. A férjemmel, Zsuráfszky Zoltánnal, aki az együttes művészeti vezetője, azon gondolkodtunk, milyen balladát dolgozzunk fel, ami érdekes, aktuális lehet, amely „kortalan” emberi érzelmeket mutat be. S mivel a szerelem, a hűtlenség és megcsalás a párkapcsolatok örök témája, a választás egy régi stílusú, székely népballadára, A hűtlen feleség történetére esett. Ez a ballada műfajához híven annyira tömör, szűkszavú, hogy csak annyit lehet tudni, hogy a férj rajtakapja a feleségét egy Barcsai nevű szeretővel, és utána kegyetlen bosszút áll, levágja a szerető fejét, a feleségét pedig elégeti.

Miért lett a műfaji meghatározása bűnügyi táncdráma?

Zs. V. Zs.: Arra gondoltam, képzeletben nyomozzuk ki, miért történt meg ez a szörnyűség, mi lehetett az oka. Eszerint a mi történetünkben a fiatal lány éppen férjhez készül menni egy férfihoz, akit nem szeret. A darab folyamán kiderül, a szerelme katona volt hosszú évekig, de a nő már lemondott róla, hogy valaha visszatér. Ezért férjhez adják máshoz. A lakodalom kellős közepén viszont megjelenik a régi szerető, Barcsai. (A darab valójában nem a hűtlenségről szól, ahogyan a cím ígéri, inkább az igaz szerelemről, nemcsak a hűtlenségről, hiszen a nő egész életében ezt a férfit, Barcsait szerette, hanem a múlhatatlan szerelemről.) De a frigy megköttetett, már nincs visszaút, a fiú bánatában elbujdosik, a nő pedig ottmarad a férjével egy rossz házasságban. A színpadképből is látszik, egy kalitkába zárva úgy érzi, mennek az évszakok, futnak az évek, közben a fiatalság táncol, mulat. Körforgásszerűen telnek az évszakok, és ez a nő egyre jobban szenved a férjével való közös életétől. Számomra a férj nem egyértelműen negatív szereplő, csak egyszerűen nem találnak viszonzásra az érzései. Mikor végképp kilátástalanná válik a kapcsolatuk, összevesznek, a férj „elmegy”. Ekkor betoppan Barcsai, a két szerelmes néhány percre egymásra talál, de a férj visszatér és rajtakapja őket. A csúcspont maga a kivégzés lesz, ezt a végső, nagy katartikus koreográfiát Zsuráfszky Zoltán, a darab rendező-koreográfusa a Honvéd Férfikarral, nagy zenekarral és az összes táncos szereplővel állítja színpadra. Nem szokványos néptáncműsor lesz, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncosai, zenészei mellett a Honvéd Férfikar, mint színházi szereplő fog részt venni benne, tehát nagyon sokszínű és újszerű előadást tervezünk.

Mitől különleges a zenei világa?

Zs. V. Zs.: Nemcsak eredeti népzene hallható majd – bár a Magyar Nemzeti Táncegyüttes küldetése a folklór, a magyar népművészet megismertetése, megszerettetése –, hanem a Férfikar Kodály népdalfeldolgozásai mellett világzenei művek is felcsendülnek. A zeneszerző Eredics Benjamin, a Söndörgő együttes fiatal, tehetséges tagja, aki nemrég a Müpa Zeneműpályázatán zeneszerzői díjat nyert, ezért is gondoltuk, hogy bevonjuk a munkába.

Mindig virtuóz táncelőadásokat szoktak létrehozni. Ezúttal a táncosok számára mi lesz a nagy kihívás?

Zs. V. Zs.: Ahogy a zenei felvetés, úgy a tánc is műfajában sokszínű lesz. Az autentikus táncanyag mellett megjelenik a kortárs néptánc, erős Molnár-technikai alappal, ami különlegesen nagy technikai felkészültséget igényel a táncosoktól, igazi táncművészi feladat. Ebben az előadásunkban is kiváló táncművészek mutatkoznak be, a férj szerepében Tókos Attila Harangozó Gyula-díjas táncművész, Barcsai szerepében Barka Dávid ifjú Junior Prima-díjas táncművész, Oltárczy Mária, aki elnyerte a Magyar Táncművészek Szövetségének Év táncosa díját. (A másik szereposztás is nagyszerű táncosokból áll: Paput Júlia, Sánta Gergő, Szeverényi Barnabás.) Tehát olyan szólistákkal fogjuk végigvinni a darabot, akiknek nagyon mély tánctechnikai tudással kell rendelkezniük, mindamellett, hogy az eredeti táncanyagot is a legkiválóbban ismerik. A kortárs néptánc betétek, illetve a Molnár-technikából építkező lírai pas de deux nagy felkészültséget igényelnek. Reményeink szerint ez a nagyszabású produkció – 42 táncos, zenészek és a Honvéd Férfikar 42 kórustagja – nagy érdeklődésre számít majd a közönség körében.

Amennyiben a vírushelyzet megengedi, online térben mutatják be a produkciót. Már több mint fél éve zárva vannak a színházak, várják már a visszatérést?

Zs. V. Zs.: Május 18-án tartjuk a stream premiert, reméljük, hogy sikerül egy olyan felvételt készíteni, amivel felkeltjük az érdeklődést, és majd ha már lehet, „élőben” is bemutathatjuk. Büszkén vállaljuk az identitásunkat, vállaljuk azt, hogy a néphagyományból, közös örökségünkből hozunk létre olyan értékes alkotásokat, amelyeket az embereknek ma, a 21. században is van kedvük megnézni, bele tudják élni magukat. Nagy nehézség számunkra, hogy nem tudunk eleget próbálni, hiszen a mostani helyzet a táncművészeknek ugyanolyan parkolópálya, mint az élsportolóknak. Most nekünk is türelmesnek és nyugodtnak kell lenni, de én nagyon bízom benne, hogy lassan elindul az élet. Hiányzik a közönség, nagyon szeretnénk már színpadon lenni.

Szöveg: Nagy Klaudia
Fotó: Hrotkó Bálint, Váradi Levente

Az interjút a Pesti műsor 2021 májusi számában találják meg.