Posted on Hozzászólás most!

Zs. Vincze Zsuzsa: „A férjemmel közös munka még ma is mindig tele van meglepetéssel”

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes A hűtlen feleség című előadása a Müpa szervezte Bartók Tavasz keretében idén vidéki turnéra indul: április 21-én a Miskolci Nemzeti Színházban, május 3-án a Győri Nemzeti Színházban láthatják majd a nézők. A Táncegyüttes szakmai vezetőjével, a Harangozó-díjas, érdemes művésszel, Zs. Vincze Zsuzsával beszélgettünk az előadásról.

Forrás: Nagy Attila / Müpa

A Müpa óriási sikerrel játssza a Magyar Nemzeti Táncegyüttes A hűtlen feleség című bűnügyi táncdrámáját, amelynek Ön a szerzője. Mesélne egy picit a történetről?
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetőjeként örömmel fogadtam – illetve fogadtuk Zsuráfszky Zoltán művészeti vezetővel együtt – a Müpa vezérigazgatójának, Káel Csabának felkérését, hogy egy olyan táncjátékot állítsunk színpadra, amelynek témája a világon mindenütt érdekelheti az embereket, hogy majd azután ezzel az előadással külföldön is bemutathassuk a magyar néptánc és népzene különleges erejét, sokszínűségét (ez természetesen még a világjárvány előtt volt). Akkor fogalmazódott bennem meg a gondolat, hogy egy elfelejtett, titokzatos, régi stílusú balladánk, A hűtlen feleség elképesztő történetét vigyük színre, ugyanis a szerelem, a féltékenység, a hűtlenség, mint örök és időtlen emberi érzelmek a világ szinte bármely pontján ugyanazt jelentik. Ennek a mai szemmel szinte kegyetlen balladának tárgyilagos és homályos mondanivalóját, miszerint a „bűnös” házasságtörő asszonyt a féltékeny férj halállal bünteti, más szempontból kezdtem el vizsgálni. Egy képzeletbeli „nyomozás” során előadásunkban magyarázatot nyer a nő hűtlensége, aki nem tudja feledni első, s igaz szerelmét, s rossz házasságából menekül a bujdosásból hosszú idő után hazatérő szerelmese karjaiba.

A három főszereplőt a Táncegyüttes tehetséges szólistái keltik életre. Őket látta maga előtt, miközben írta a darabot?
Azok a történelmi és dramatikus táncjátékok, amelyek együttesünk repertoárját színesítik, s amelyek megírására lehetőséget kaptam számos alkalommal immár hosszú évek óta, mindig is azokra a tehetséges, fiatal táncművészekre készültek, akikkel nap, mint nap együtt dolgozunk, fejlesztjük magunkat, tanuljuk az eredeti néptáncanyagot és csiszoljuk táncos technikai tudásunkat. Most mégis úgy érzem, hogy különösen kedvező volt a „csillagállás”, mert a darab három főszereplője, Oltárczy Mária, Tókos Attila és Barka Dávid (utóbbiak Harangozó-díjas táncművészek), nagy felkészültségükről, lenyűgöző tánctudásukról és kiváló előadóművészi teljesítményükről győzik meg a nézőket minden egyes előadásunkon.

Forrás: Nagy Attila / Müpa

Hogyan született meg a koreográfia?
A férjemmel közös munka még ma is mindig tele van meglepetéssel. Izgalmas volt együtt gondolkodni az egyes tételekről, a táncos mozdulatokról, a zenei kíséretről és látni, ahogy lassan „összeáll” az előadás, ahogyan egymásra épülnek a jelenetek. Ebben az előadásban nemcsak a táncosainkkal, hanem a negyvenöt tagú Honvéd Férfikarral közösen lépünk színre, és külön meg kell említeni Eredics Benjamin zeneszerzőt, aki világzenei feldolgozásaival hozzájárult ahhoz, hogy egy teljesen újszerű, „összművészeti” produkció születhessen.

Nem csak írója, hanem jelmeztervezője is a produkciónak. Milyen viseletek jelennek meg az előadásban?
Néprajzosként, számomra nagyon fontos, hogy a csodálatos viseletkultúránk a maga pompájában és gazdagságában jelenjen meg minden egyes előadásunkban. Arra törekedtem, hogy az eredeti viseletek mellett, a darab dramaturgiájához illő, sőt azt kiemelő jelmezekben jelenjenek meg a táncosok, s mivel az ország egyik legnagyobb létszámú hivatásos néptáncegyüttese vagyunk, nem kis kihívást jelentett ennyi embert autentikus módon felöltöztetni.

Az idei Bartók Tavasz keretében turnéra indul az előadás. Várják már, hogy találkozhassanak a miskolci és a győri közönséggel?
Férjem, aki az együttes művészeti vezetője is, Miskolc környékén született, ő mindig úgy mondja; haza megy, így természetesen várjuk a miskolci közönséggel a találkozást. Győrben legendás a „táncélet”, sok kedves barátunk van arrafelé, gyakran még Felvidékről is eljönnek, hogy megnézzék műsorainkat, amikor arra járunk. Szeretettel várunk mindenkit most is, mi is lelkesen készülünk a megmutatkozásra.

A Zs. Vincze Zsuzsával készült interjút a Papageno oldalán olvashatják.

Posted on Hozzászólás most!

„Igyekszünk változatos és mindenki számára érdekes válogatást játszani a Táncháztalálkozón” – interjú Papp István Gázsával

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Zenekarának tevékenysége szervesen épül be a Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa által vezetett együttes művészeti munkájába. Feladataik sokrétűek, a Táncegyüttes produkcióinak zenei kísérete mellett részt vesznek dramatikus táncszínházi előadások zenei anyagának elkészítésében, valamint önálló koncertekkel is színesítik az együttes művészeti tevékenységét. Ezekből a kiemelkedő munkákból készült most egy lemeznyi válogatás Táncalávaló címmel, amelynek bemutatására a Táncháztalálkozó keretein belül kerül sor április 2-án a Papp László Budapest Sportarénában. Erről beszélgettünk a zenekar vezetőjével, Papp István Gázsával.

Ez lesz a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Zenekarának első lemeze. Hogyan állt össze a zenei anyag?
Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelművé tették, hogy mi alapvetően tánckísérő zenekar vagyunk, így nyilvánvaló volt, hogy a Táncegyüttes előadásainak zenéiből mutassunk be részleteket a lemezen. Az volt az alapötlet, hogy a korábban eddig csak táncszínházi produkciókban elhangzott illusztris, népszerű és jól sikerült feldolgozások mellett kerüljenek fel az albumra a saját folklór számaink is – a szólistáknak is megmutatkozási lehetőséget biztosítva.
A szerkesztés során vezérelv volt számomra, hogy a hallgatók szemszögét figyelembe véve rakjam egymás után a számokat: egy dübörgő-hangzatos, nagyon sok hangszerrel szóló dal után jólesik a líra, így talán könnyebb feldolgozni az élményeket, átélni a zenei anyag teljességét.

Van kedvenced?
Igen, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Drakula utolsó tánca című produkciójának Nyitóképe, szerintem ez kiválóan sikerült, nagyon jó feldolgozás lett. Ezen felül nagyon szeretem az Élő Martin Archívum öt műsorából összerakott egyveleget is. A 23 perces anyagban egymástól eltérő típusú zenék keverednek, jelen van benne a legényes, a négyes, a csárdás, a friss vagy éppen román.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Zenekara

Milyen hangulatban telt a stúdiófelvétel?
Nagyon ritkán adatott meg az életünkbe, hogy ne égett volna a körmünkre a munka. Általában úgy dolgoztunk a stúdióban, hogy az utolsó pillanatban, akár még éjjel is javítva egy-egy dolgot. Aztán jött a pandémia, akkor merült fel az ötlet is, hogy kellene egy zenekari CD-t csinálni, és így végre úgy tudtunk dolgozni az anyagon, hogy mindenre volt időnk, nem csak a felvételekre, hanem az utómunkára is. Ideálisak voltak a körülmények.

A Táncháztalálkozó keretében fog bemutatkozni a Táncalávaló április 2-án, várjátok már a koncertet?
Izgatottan várjuk, igen, de még nem kezdtünk el készülni rá, mert most még a Magyar Nemzeti Táncegyüttes másnapi gálaműsorának zenei anyagán dolgozunk. A Táncháztalálkozón az egész CD-t nem fogjuk tudni bemutatni, de igyekszünk változatos és mindenki számára érdekes válogatást játszani a Papp László Budapest Sportaréna Kodály Termében.

Az interjút a Papageno oldalán is elolvashatják.

Posted on Hozzászólás most!

„A hűtlen feleség mérföldkő a Magyar Nemzeti Táncegyüttes életében”

Bartók Tavasz keretében a Magyar Nemzeti Táncegyüttes május 21-én mutatja be A hűtlen feleség című balladából készült előadását, amelyben egy elsöprő erejű szerelem fellobbanása, az égő szenvedély, végül pedig a hűtlenség és féltékenység, férfi és nő kapcsolatának örök konfliktusa bontódik ki a tánc nyelvén. Zs. Vincze Zsuzsával beszélgettünk, aki a darab forgatókönyvírója, dramaturgja, az előadás jelmeztervezője és társrendezője.

Hogyan kezdődött A hűtlen feleség története?

Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója kért föl bennünket a férjemmel, Zsuráfszky Zoltánnal, hogy készítsünk egy olyan táncjátékot, ami nemzetközi érdeklődésre tarthat számot. Hosszú keresgélés után ezt a régi stílusú balladát választottuk alapanyagnak, mert ez egy olyan történet, amely kultúrától függetlenül mindenhol, mindenki számára érthető és átélhető.

A ballada sűrítő műfaj, ami inkább elhallgat és sejtet, mint kimond. Hogyan lehet ezt átültetni a tánc nyelvére?

Úgy írtam meg a darabot, hogy átgondoltam, miért válhatott hűtlenné a feleség, mi lehetett annak az előzménye, hogy ilyen állapotba jutott. A mi történetünk szerint nem tudja elfelejteni a régi szerelmét, hiába a házasság, a férj megteremtette jó anyagi, egzisztenciális háttér, a gyerek. Amikor évek múltán a régi férfi visszatér, néhány pillanatra föllángol a szerelem, de nincs, nem is lehet semmilyen beteljesedés, mert megérkezik a féltékeny férj. Megcsalva érzi magát, és kegyetlen módon bosszút áll feleségén, gyolcsba csavarja, elégeti.

Ennek a balladának minden lejegyzett változata Erdélyből származik. Erdély azonban hatalmas és nem egységes a folklór szempontjából sem. A viseletekben ez hogyan jelenik meg?

Művészileg, dramaturgiailag átgondolt, stilizált viseletet hordanak a táncosok, a kalotaszegi lakodalmi jelenetben azonban minden teljesen autentikus.
Még a hazai néptáncéletben is ritkaságszámba megy az az eredetiség és hitelesség, amire itt törekedtünk: múzeumi ritkaságnak számító, gazdagon díszített darabokat láthat a közönség.
Ezt követően, ahogy említettem, stilizáltabbá válik a viselet, hogy aláhúzzuk a történet tragikumát.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes mellett sokszínű a közreműködők és az alkotók névsora a színlapon.

A történet végének katartikus pillanatában lép színpadra a Honvéd Férfikar. Egy hatalmas és igazán felemelő, nagyzenekarral kísért kórusművet írt a számukra Eredics Benjámin zeneszerző, aki a darab teljes zenei anyagát is jegyzi, amelyre a népzene mellett a világzenei hatások is megjelennek, sőt még két Kodály-kórusmű is elhangzik az előadáson. Kiváló technikai képzettségű, nagyon magas színvonalú előadók a társulat táncosai, köztük az előadás szólistái, a Harangozó-díjas Tókos Attila, a Junior Prima díjas Barka Dávid és a Magyar Táncművészeti Egyetemen végzett Oltárczy Mária. Velük a hazai és nemzetközi néptáncszínpadokon sem megszokott, nagyszabású előadás készül, ami a mi együttesünk életében is mérföldkőnek, sőt új lépcsőnek számít. A Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek hosszú évek óta nem volt ilyen nagyszabású táncjátéka Zsuráfszky Zoltán rendezésében, mint mostani ősbemutatója. Túl a jelmezes főpróbán már merem azt mondani, hogy egy különleges, összművészeti alkotás bemutatója előtt állunk, ugyanis a járványhelyzet ennek az előadásnak a bemutatójára is komoly hatással volt.

Eredetileg tavaly, majd idén áprilisra terveztük a bemutatót, de a pandémia keresztülhúzta a terveket. Tulajdonképpen egy éve készülünk erre az előadásra, kisebb-nagyobb fizikai szünetekkel. Nem vagyunk könnyű helyzetben most sem, mert hiányozni fog a közönséggel való együttlélegzés, az azonnali visszajelzésük, de a táncosok lelkileg is tréningezik magukat. Ugyanakkor rengeteg erőt ad, hogy reményeink szerint egy csodálatos filmet tudunk készíteni az előadásból. A táncosainkat szétveti az energia, tele vannak lendülettel, akarással, és alig várják, hogy megmutathassák nem csupán ezt a darabot, de azokat az éveket, amelyek egy táncos számára visszahozhatatlanok, hiszen a tánc a fiatalok „műfaja”.

Szöveg: Papp Tímea
Fotó: Váradi Levente

Az interjút az alábbi linken, a Papageno oldalán olvashatják:
https://papageno.hu/blogok/bartok-tavasz/2021/05/zs-vincze-zsuzsa-a-hutlen-feleseg-merfoldko-a-magyar-nemzeti-tancegyuttes-eleteben/