Posted on Hozzászólás most!

„A világ számos pontján élnek és dolgoznak tanítványaim”

Zsuráfszky Zoltánt, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetőjét a Nemzet Művészévé választották kiemelkedő alkotói és együttesvezetői, valamint jelentős pedagógusi munkássága és a Kárpát-medencei néptánchagyomány terén végzett gyűjtőmunkája megbecsüléseként. A Kossuth-díjas, kiváló művészt ennek kapcsán kérdeztük.

Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy a Nemzet Művé­szé­nek választották? 
Zs. Z.:
 Ez egy nagyon megtisztelő cím, és nagy örömmel tölt el, hogy lehetővé vált számomra a kulturális életünknek ebbe a kiemelt közösségébe tartozni. Az esett igazán jól, hogy a kollégáim, a művész társaim az MMA Színházművészeti Tagozatából szavaztak meg, a kuratórium egyöntetűen, kérdés nélkül döntött úgy, hogy én lehessek a Nemzet Művésze. Magyarországon hetven művész tartozik csak ebbe a jeles grémiumba, idén négyen kerültünk be, akik közül én vagyok a legfiatalabb, ez is felemelő érzés. Úgy érzem, hogy arra a munkára, amit táncművészként, néptáncművészként, koreográfusként egy egész életen át elvégeztem, ez egy csodálatos korona. 

Ha visszatekint a gazdag pályájára, melyek azok a pontok, amelyekre a legbüszkébb? 
Zs. Z.:
 Azt el kell mondani, hogy aki profi táncosnak áll, az nagyon nehéz utat választ. Idővel az ember izmai elfáradnak, az ízületei már nem úgy dolgoznak, így ez a pálya sokkal rövidebb, mint a többi művészeti ágban alkotóké. Ha nem tudtam volna váltani kellő időben, ha nem tudtam volna fejlődni azokhoz az alkotói, vezetői feladatokhoz, amelyeket az elmúlt évtizedekben elvégeztem, akkor nem lenne ilyen íves az én pályám sem. Persze az alkotói, koreográfusi munkám során most is saját magam tanítom be, mu­ta­tom meg azt a hatalmas népművészeti örökséget, amelyet fiatalon volt módom elsajátítani. Nem tudok produkciókat kiemelni, engem inkább az tölt el büszkeséggel – bár nem szeretem ezt a kifejezést hasz­nálni –, hogy a világ számos pontján élnek és dolgoznak tanítványaim. Rengeteg embernek mutathattam meg a magyar néptánc szépségét, Észak-Amerikában, Kanadában, Japánban, Európa számos orszá­gá­ban és Magyarországon is. Sok amatőr együttessel dolgoztam, voltak olyan munkáim, amikor egy-egy előadásba 2-300 táncost vonhattam be. Kezdve a kolozsvári István, a király rendezésemtől a legutóbbi Egri csillagok koreográfiámig az MVM Dome-ban, de szívesen emlékszem Szegedi Szabadtérihez kötődő munkáimra is, ahol eddig már hét alkalommal volt lehetőségem nagy volumenű bemutatókat rendezni. Az elmúlt évtizedekben a magyar néptáncos „társadalomban” rengeteg embert tanítottam, a tanítványaim közül sokan jelentős együtteseket vezetnek, jól ismerem a nemzetközi diaszpóra, a vidéki együttesek táncosait is, és úgy érzem, hogy a táncházi közeggel sem veszítettem el a kapcsolatomat – ami jó érzéssel tölt el.

Gyakorlatilag mindenre készített már koreográfiát. Honnan tud meríteni az újabb feladatokhoz? 
Zs. Z.:
 Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek hatalmas repertoárja van, amelyből éves szinten 16-18 műsort folyamatosan játszunk, ám a partnereink mindig újabb és újabb programokat kérnek. Mindig öröm a nagy magyar zeneszerzők alkotásaira vagy a jeles évfordulók kapcsán darabokat készíteni. Jövőre már több felkérésünk van új műsorokra, állandó alkotótársammal, a kedves feleségemmel, Zs. Vincze Zsuzsával már előre gondolkodunk, készülünk, hála istennek még ma is tele vagyunk lelkesedéssel, szeretjük a munkánkat, és az ilyen nagy elismerések, mint a Nemzet Művésze cím, még inkább motiválnak ebben. Amikor megkaptam a Kossuth-díjat, arra gondoltam, hogy ez nagyon szép dolog, de egyben nagy felelősség is, mert egy ilyen elismeréssel valamit cselekedni kell, és jól kell cselekedni; ezzel a háttérrel, a megszerzett tudással, művészi erővel és gondolkodásmóddal igényes műveket kell létrehozni. Ez a legizgalmasabb a művészi munkában, a felkérésekre reagálni, maga az alkotás, új koreográfiák kitalálása, a táncosok irányítása, motiválása, az, ahogyan együtt tudunk belesodródni egy-egy előttünk álló új feladatba.

2023-ban is várják ilyen kihívások a Magyar Nemzeti Táncegyüttest? 
Zs. Z.:
 Fontosnak tartom, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítsak azoknak a táncosaimnak, akikben Zs. Vincze Zsuzsával, az együttes szakmai vezetőjével alkotói potenciált látunk, így az első negyedévben szeretnénk egy egész estés programot nekik szentelni Régi tánc, új nemzedék címmel. A Magyar Költészet Napjára készül a Tánc-költészet című darabunk, amelyben magyar irodalmi művek ihlette koreográfiáink kerülnek majd bemutatásra, és amelyben a táncosaink megcsillogtathatják majd tánc­tu­dásuk mellett előadóművészi tehetségüket is. 

Posted on Hozzászólás most!

„Ezzel a kétezer éves történettel mindenki szembekerül” – interjú Zsuráfszky Zoltánnal

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Nemzeti Színház közös produkciója, a Csíksomlyói passió számos szakrális helyszín után idén augusztus 20-án Kolozsváron lesz látható. Együttesünk művészeti igazgatójával, az előadás koreográfusával, a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltánnal beszélgettünk erről.

A Csíksomlyói passió a második közös munkátok Vidnyánszky Attilával, az ő munkásságának ez egy nagyon fontos előadása, te hová helyezed a saját pályádon?

Először én kerestem meg Attilát a Körhinta című előadás gondolatával, amelyet a kedves feleségem, Zs. Vincze Zsuzsa írt, és amely azóta is nagy sikerrel szerepel a Nemzeti Színház repertoárján. A Csíksomlyói passióra már Attila kért fel minket, amelyet örömmel vállaltunk el. Ezzel a kétezer éves történettel mindenki szembekerül, kortól függetlenül, mindenki számára erős jelentéssel bír.

A darabban nincs túl sok tánc, inkább a székely hagyományokat követi, így olyan régi szövegekkel és gondolatokkal van tele, amelyek azonnal mindenkinek a lelkébe vésődnek. Nagyon komoly, mély előadás született. A Nemzeti Színház színészgárdájának a színe-java és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncosai filmszerű teret tudtak teremteni, ettől a néző azt érezheti, hogy egy valóságos élethelyzetbe csöppent bele. Ebből a csodálatos közös fúzióból merítve Attilával gyönyörű képeket tudtunk felrakni a színpadra, méltóakat a történethez.

Viszonylag ritka egy kőszínházi előadás esetében, hogy több tízezer ember tudja megnézni, a Csíksomlyói passiót viszont rengetegen láthatták az elmúlt években, hiszen különleges, szakrális helyszíneken is bemutattátok.

Volt a pályámon rá példa korábban is, hogy monumentális produkciókban vehettem részt, akár táncosként, akár koreográfusként – például 1983-ban is táncoltam a Királydombon az István, a királyba. Vagy ilyen a Szegedi Szabadtéri Színpad is, ahol csodálatos néptáncos képeket lehet felrajzolni: pár hete például Petőfi életét dolgoztuk fel feleségemmel, Zs. Vincze Zsuzsával a Szabadság, szerelem! – Petőfi a vitéz című darabunkban.

Az mindig nagy lehetőség egy koreográfus számára, amikor ilyen nagy létszámú produkcióban lehet jelen, mert lehetőség van új és eredeti módon dolgozni a térrel, játékosan megteremteni a helyszíneket, megmozgatni ezeket. Mielőtt a Nyeregbe vittük volna a Passiót, kimentünk megnézni a helyszínt Attilával. Ott álltunk a hóban, és azon gondolkoztunk, hogy hogyan lesz az átjárás a három színpad között és hogy hány ember fog eljönni megnézni. A debreceni tér is nagyon izgalmas volt tavaly, ahová alig egy hét alatt tettük fel az előadást. Engem ezek a lehetőségek nagyon inspirálnak.

Az is fantasztikus élmény, amikor más együtteseket tudunk bevonni, korábban én tanítottam be őket, most a kedves kollégáim is segítenek már ebben, hogy a hozzánk csatlakozó táncosok megtanulják a darabot és együtt léphessenek fel a Magyar Nemezti Táncegyüttes hivatásos művészeivel. Mindig felemelő érzés, amikor a gyönyörű viseletekkel és koreográfiákkal tudunk reprezentatív bemutatkozást teremteni a munkánknak, ezek nem csak a nézők számára nyújtanak maradandó élményt, hanem az előadóknak is.

Csíksomlyó, Esztergom és Debrecen után újabb szakrális helyszín, holnap Kolozsváron lesz látható a Passió. Ez az előadás mitől lesz különleges?

Kolozsvár számomra nagyon fontos helyszín, ide kötődik az ifjúságom. Fiatal koromban innen indultak a gyűjtőútjaim, itt találkoztunk a kollégákkal, innen utaztunk tovább Erdélybe, Gyimesbe, Moldvába, Székelyföldre, Mezőségbe. Nagyon sok barátom él itt, elég csak a helyi táncházakra gondolnom, 30-40 éves történetek kötnek ide.

De természetesen megvan a jelen történése is, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes rendszeresen jelen van a Kolozsvári Magyar Napokon, amelyet igazán példaértékű rendezvénynek tartok, remek példa arra, hogy hogyan lehet az egymás mellett élő népek kulturális életében jelen lenni, azt tiszteletben tartva. Ezért is különösen nagy öröm, hogy a Passió története itt érkezhet következő állomásához, és bízom benne, hogy felejthetetlen élmény lesz mindenki számára.

A következő munkátok Vidnyánszky Attilával az Egri csillagok lesz, amelyből az MVM Dome-ba készítetek közösen egy több száz szereplős, monumentális változatot. Várod ezt a munkát? Készülsz már rá?

Igen, az egész Együttes izgatottan várja az előadást. Izgalmas lesz újra az általunk jól ismert amatőr együttesek táncosaival együtt dolgozni, beilleszteni őket a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészei mellé a darabba. Az ő segítségükkel még inkább meg tudjuk majd sokszorozni a jelenlétünket, az erőnket. A táncos jelenetek így is nagy hatásúak, most ezt tudjuk majd még tovább fokozni. Az sem titok, hogy utazó változatot készítünk, mert Attilával az a tervünk – amelyet sajnos a covid késleltetett –, hogy kimozdítva Budapestről, a Nemzeti Színház színpadáról az előadást, szeretnénk az Egri csillagokat több vidéki nagyváros stadionjaiban, sportcsarnokaiban is játszani.

Posted on Hozzászólás most!

Egri csillagok az MVM Dome-ban október 20-án

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes közreműködésével megtartották pénteken az Egri csillagok őszre tervezett előadásának sajtótájékoztatóját. A Nemzeti Színházzal közös darabunk október 20-án, kibővített díszlettel és megemelt táncos létszámmal debütál az MVM Dome küzdőterén, több mint hatezer néző előtt. A monumentális produkció és annak előkészületeiről Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatója nyilatkozott számos médiumnak.

A lenti képre kattintva megnézhetik az Origó helyszíni riportját.

Posted on Hozzászólás most!

Vidékre utazik A hűtlen feleség című bűnügyi táncdrámánk!

A nagyszabású előadásról és annak megszületéséről mesélt Zs. Vincze Zsuzsa szakmai vezetőnk és Zsuráfszky Zoltán művészeti vezetőnk a TV2 Mokkában. A két vidéki előadásunkat április 21-én Miskolcon és május 3-án Győrben tudjátok megtekinteni.

Posted on Hozzászólás most!

Zs. Vincze Zsuzsa: „A férjemmel közös munka még ma is mindig tele van meglepetéssel”

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes A hűtlen feleség című előadása a Müpa szervezte Bartók Tavasz keretében idén vidéki turnéra indul: április 21-én a Miskolci Nemzeti Színházban, május 3-án a Győri Nemzeti Színházban láthatják majd a nézők. A Táncegyüttes szakmai vezetőjével, a Harangozó-díjas, érdemes művésszel, Zs. Vincze Zsuzsával beszélgettünk az előadásról.

Forrás: Nagy Attila / Müpa

A Müpa óriási sikerrel játssza a Magyar Nemzeti Táncegyüttes A hűtlen feleség című bűnügyi táncdrámáját, amelynek Ön a szerzője. Mesélne egy picit a történetről?
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetőjeként örömmel fogadtam – illetve fogadtuk Zsuráfszky Zoltán művészeti vezetővel együtt – a Müpa vezérigazgatójának, Káel Csabának felkérését, hogy egy olyan táncjátékot állítsunk színpadra, amelynek témája a világon mindenütt érdekelheti az embereket, hogy majd azután ezzel az előadással külföldön is bemutathassuk a magyar néptánc és népzene különleges erejét, sokszínűségét (ez természetesen még a világjárvány előtt volt). Akkor fogalmazódott bennem meg a gondolat, hogy egy elfelejtett, titokzatos, régi stílusú balladánk, A hűtlen feleség elképesztő történetét vigyük színre, ugyanis a szerelem, a féltékenység, a hűtlenség, mint örök és időtlen emberi érzelmek a világ szinte bármely pontján ugyanazt jelentik. Ennek a mai szemmel szinte kegyetlen balladának tárgyilagos és homályos mondanivalóját, miszerint a „bűnös” házasságtörő asszonyt a féltékeny férj halállal bünteti, más szempontból kezdtem el vizsgálni. Egy képzeletbeli „nyomozás” során előadásunkban magyarázatot nyer a nő hűtlensége, aki nem tudja feledni első, s igaz szerelmét, s rossz házasságából menekül a bujdosásból hosszú idő után hazatérő szerelmese karjaiba.

A három főszereplőt a Táncegyüttes tehetséges szólistái keltik életre. Őket látta maga előtt, miközben írta a darabot?
Azok a történelmi és dramatikus táncjátékok, amelyek együttesünk repertoárját színesítik, s amelyek megírására lehetőséget kaptam számos alkalommal immár hosszú évek óta, mindig is azokra a tehetséges, fiatal táncművészekre készültek, akikkel nap, mint nap együtt dolgozunk, fejlesztjük magunkat, tanuljuk az eredeti néptáncanyagot és csiszoljuk táncos technikai tudásunkat. Most mégis úgy érzem, hogy különösen kedvező volt a „csillagállás”, mert a darab három főszereplője, Oltárczy Mária, Tókos Attila és Barka Dávid (utóbbiak Harangozó-díjas táncművészek), nagy felkészültségükről, lenyűgöző tánctudásukról és kiváló előadóművészi teljesítményükről győzik meg a nézőket minden egyes előadásunkon.

Forrás: Nagy Attila / Müpa

Hogyan született meg a koreográfia?
A férjemmel közös munka még ma is mindig tele van meglepetéssel. Izgalmas volt együtt gondolkodni az egyes tételekről, a táncos mozdulatokról, a zenei kíséretről és látni, ahogy lassan „összeáll” az előadás, ahogyan egymásra épülnek a jelenetek. Ebben az előadásban nemcsak a táncosainkkal, hanem a negyvenöt tagú Honvéd Férfikarral közösen lépünk színre, és külön meg kell említeni Eredics Benjamin zeneszerzőt, aki világzenei feldolgozásaival hozzájárult ahhoz, hogy egy teljesen újszerű, „összművészeti” produkció születhessen.

Nem csak írója, hanem jelmeztervezője is a produkciónak. Milyen viseletek jelennek meg az előadásban?
Néprajzosként, számomra nagyon fontos, hogy a csodálatos viseletkultúránk a maga pompájában és gazdagságában jelenjen meg minden egyes előadásunkban. Arra törekedtem, hogy az eredeti viseletek mellett, a darab dramaturgiájához illő, sőt azt kiemelő jelmezekben jelenjenek meg a táncosok, s mivel az ország egyik legnagyobb létszámú hivatásos néptáncegyüttese vagyunk, nem kis kihívást jelentett ennyi embert autentikus módon felöltöztetni.

Az idei Bartók Tavasz keretében turnéra indul az előadás. Várják már, hogy találkozhassanak a miskolci és a győri közönséggel?
Férjem, aki az együttes művészeti vezetője is, Miskolc környékén született, ő mindig úgy mondja; haza megy, így természetesen várjuk a miskolci közönséggel a találkozást. Győrben legendás a „táncélet”, sok kedves barátunk van arrafelé, gyakran még Felvidékről is eljönnek, hogy megnézzék műsorainkat, amikor arra járunk. Szeretettel várunk mindenkit most is, mi is lelkesen készülünk a megmutatkozásra.

A Zs. Vincze Zsuzsával készült interjút a Papageno oldalán olvashatják.

Posted on Hozzászólás most!

„Igyekszünk változatos és mindenki számára érdekes válogatást játszani a Táncháztalálkozón” – interjú Papp István Gázsával

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Zenekarának tevékenysége szervesen épül be a Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa által vezetett együttes művészeti munkájába. Feladataik sokrétűek, a Táncegyüttes produkcióinak zenei kísérete mellett részt vesznek dramatikus táncszínházi előadások zenei anyagának elkészítésében, valamint önálló koncertekkel is színesítik az együttes művészeti tevékenységét. Ezekből a kiemelkedő munkákból készült most egy lemeznyi válogatás Táncalávaló címmel, amelynek bemutatására a Táncháztalálkozó keretein belül kerül sor április 2-án a Papp László Budapest Sportarénában. Erről beszélgettünk a zenekar vezetőjével, Papp István Gázsával.

Ez lesz a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Zenekarának első lemeze. Hogyan állt össze a zenei anyag?
Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelművé tették, hogy mi alapvetően tánckísérő zenekar vagyunk, így nyilvánvaló volt, hogy a Táncegyüttes előadásainak zenéiből mutassunk be részleteket a lemezen. Az volt az alapötlet, hogy a korábban eddig csak táncszínházi produkciókban elhangzott illusztris, népszerű és jól sikerült feldolgozások mellett kerüljenek fel az albumra a saját folklór számaink is – a szólistáknak is megmutatkozási lehetőséget biztosítva.
A szerkesztés során vezérelv volt számomra, hogy a hallgatók szemszögét figyelembe véve rakjam egymás után a számokat: egy dübörgő-hangzatos, nagyon sok hangszerrel szóló dal után jólesik a líra, így talán könnyebb feldolgozni az élményeket, átélni a zenei anyag teljességét.

Van kedvenced?
Igen, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Drakula utolsó tánca című produkciójának Nyitóképe, szerintem ez kiválóan sikerült, nagyon jó feldolgozás lett. Ezen felül nagyon szeretem az Élő Martin Archívum öt műsorából összerakott egyveleget is. A 23 perces anyagban egymástól eltérő típusú zenék keverednek, jelen van benne a legényes, a négyes, a csárdás, a friss vagy éppen román.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Zenekara

Milyen hangulatban telt a stúdiófelvétel?
Nagyon ritkán adatott meg az életünkbe, hogy ne égett volna a körmünkre a munka. Általában úgy dolgoztunk a stúdióban, hogy az utolsó pillanatban, akár még éjjel is javítva egy-egy dolgot. Aztán jött a pandémia, akkor merült fel az ötlet is, hogy kellene egy zenekari CD-t csinálni, és így végre úgy tudtunk dolgozni az anyagon, hogy mindenre volt időnk, nem csak a felvételekre, hanem az utómunkára is. Ideálisak voltak a körülmények.

A Táncháztalálkozó keretében fog bemutatkozni a Táncalávaló április 2-án, várjátok már a koncertet?
Izgatottan várjuk, igen, de még nem kezdtünk el készülni rá, mert most még a Magyar Nemzeti Táncegyüttes másnapi gálaműsorának zenei anyagán dolgozunk. A Táncháztalálkozón az egész CD-t nem fogjuk tudni bemutatni, de igyekszünk változatos és mindenki számára érdekes válogatást játszani a Papp László Budapest Sportaréna Kodály Termében.

Az interjút a Papageno oldalán is elolvashatják.

Posted on Hozzászólás most!

“Bízom benne, hogy akik látják a darabot, azok ugyanezen értékek mentén gondolkodnak majd a világról” – interjú Barka Dáviddal

Vasárnap délelőtt újra játsszuk a Mátyás, a világ királya című mesejátékunkat a Nemzeti Táncszínházban. A címszerepet játszó Barka Dáviddal beszélgettünk az előadás kapcsán. 

Barka Dávid Mátyás szerepében (Fotó: Csudai Sándor)

A darab próbáit megelőzően elolvastál számos Mátyás-mesét, melyik a kedvenced közülük?

A Mátyás király Gömörben, amiben Mátyás ismét csak az urakat tréfálja meg. A történet szerint a király elutazik a gömöri nemesekhez, akik vendégül látják őt és az udvartartását. Amikor megérkeznek, köszöntik az uralkodót, Beatrixot, és persze egymást is, ám a kétkezi munkások kimaradnak a pohárköszöntőből. Mátyás ezt azonnal észreveszi, és szóvá is teszi, hiszen nincs az rendjén, hogy azok ne legyenek megemlítve, akik életben tartják az ország gazdaságát. Az urak csak hümmögnek, azt gondolják, hogy a földművelés könnyű munka, ezért a király azt javasolja, cseréljenek egy napra a parasztokkal. Sőt, ne csak a munkájukat végezzék el, bánjanak is úgy velük, ahogy az urak szoktak. A nap folyamán persze kiderül, hogy nem is olyan könnyű kenyér a kapálás, és az étel is nagyon kevés, így pórul járva végül megértik, milyen fontos szerepe van a népnek, és Mátyással együtt végül tisztelettel asztalukhoz hívják a parasztokat is.

Mit jelent számodra, hogy egy mindenki által ismert és kedvelt hősünket keltheted életre a színpadon?

Nagy öröm számomra, hogy én jeleníthetem meg Mátyást! A szerepen keresztül lehetőségem van arra, hogy bemutassam jóságát – ugyanúgy a kicsiknek, mint a nagyoknak –, és az előadásunk meséi által közvetíthetem mindazokat az értékeket, amelyeket igazságosságával képviselt. Bízom benne, hogy akik látják a darabot, azok ugyanezen értékek mentén gondolkodnak majd a világról.  

Nehezebb valós személyt játszanod, mint egy fiktív figurát?

Talán azért nehezebb, mert összetettebb feladat. Egyrészt ilyen esetben mindig utána olvasok annak, hogy akit játszom, milyen ember volt, mit képviselt, emellett a próbák során kapom mindig az instrukciókat Zs. Vincze Zsuzsától (a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetője – a szerk.) és Zsuráfszky Zoltántól (a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője – a szerk.), ugyanakkor van egy harmadik vonal is – egy picit magamból is belecsempészek. Így próbálom kialakítani a karaktert, hűen az eredeti személyiséghez.

Hogyan készülsz az előadásra? Más gyereknek játszani?

Mindig meg szoktam újra nézni a meséket, illetve forgatom a szövegkönyvet. Amikor már nem a Táncegyüttessel együtt, hanem csak egyedül próbálok, akkor mondom hangosan a szövegemet, keresve a megfelelő hangsúlyokat, hangszínt, hogy játék közben a legpontosabban adjam át azt a lelkiállapotot, amiben Mátyás az adott pillanatban lehet.

És persze más gyerekeknek játszani, hiszen az ő reakcióik azonnaliak és kíméletlenül őszinték. Ha valami vicceset vagy akár rémisztőt látnak a színpadon, akkor annak hangot adnak, és ez persze ránk is hat, formálja a játékunkat.

Te elsősorban az Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólistája vagy, ebben a darabban azonban prózai szerepben a színészi képességeidet is meg kell mutatnod. Nehezebb így játszani?

Igen! Eleinte nem volt bevett dolog, hogy szöveges szerepeim is legyenek, idővel azonban egyre több ilyen feladatot kaptam, és egyre gyakorlottabbá is válok. Igyekszem a legjobbat kihozni magamból ilyen téren is.

Miért ajánlod a vasárnapi előadást?

Ezek a Mátyás-mesék mindenkinek tanulságosak lehetnek, nem csak a kicsiknek, a nagyobbaknak, sőt akár a felnőtteknek is. A szereplők furfangos játéka, a precíz, virtuóz táncok, ezek magas színvonalú kiművelése, illetve a zene kiforrottsága az egész családnak remek vasárnap délelőtti program lehet – a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel.  

Barka Dávid a Mátyás, a világ királya című előadásban (Fotó: Csudai Sándor)
Posted on Hozzászólás most!

Zs. Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán meséltek A hűtlen feleségről a Librettó műsorban

A hűtlen feleség bemutatójára készült 2021. szeptember 24-én 19 órakor a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. Egy a 19. század közepén lejegyzett székely népballadát  feldolgozó előadás alkotási folyamatairól és magáról a bűnügyi táncdrámáról mesélt Zs. Vincze Zsuzsa szakmai vezetőnk és Zsuráfszky Zoltán művészeti igazgatónk a Librettó műsorban.

Az előadás bemutatója a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében, a Müpa szervezésében valósult meg.

Posted on Hozzászólás most!

„A hűtlen feleség mérföldkő a Magyar Nemzeti Táncegyüttes életében”

Bartók Tavasz keretében a Magyar Nemzeti Táncegyüttes május 21-én mutatja be A hűtlen feleség című balladából készült előadását, amelyben egy elsöprő erejű szerelem fellobbanása, az égő szenvedély, végül pedig a hűtlenség és féltékenység, férfi és nő kapcsolatának örök konfliktusa bontódik ki a tánc nyelvén. Zs. Vincze Zsuzsával beszélgettünk, aki a darab forgatókönyvírója, dramaturgja, az előadás jelmeztervezője és társrendezője.

Hogyan kezdődött A hűtlen feleség története?

Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója kért föl bennünket a férjemmel, Zsuráfszky Zoltánnal, hogy készítsünk egy olyan táncjátékot, ami nemzetközi érdeklődésre tarthat számot. Hosszú keresgélés után ezt a régi stílusú balladát választottuk alapanyagnak, mert ez egy olyan történet, amely kultúrától függetlenül mindenhol, mindenki számára érthető és átélhető.

A ballada sűrítő műfaj, ami inkább elhallgat és sejtet, mint kimond. Hogyan lehet ezt átültetni a tánc nyelvére?

Úgy írtam meg a darabot, hogy átgondoltam, miért válhatott hűtlenné a feleség, mi lehetett annak az előzménye, hogy ilyen állapotba jutott. A mi történetünk szerint nem tudja elfelejteni a régi szerelmét, hiába a házasság, a férj megteremtette jó anyagi, egzisztenciális háttér, a gyerek. Amikor évek múltán a régi férfi visszatér, néhány pillanatra föllángol a szerelem, de nincs, nem is lehet semmilyen beteljesedés, mert megérkezik a féltékeny férj. Megcsalva érzi magát, és kegyetlen módon bosszút áll feleségén, gyolcsba csavarja, elégeti.

Ennek a balladának minden lejegyzett változata Erdélyből származik. Erdély azonban hatalmas és nem egységes a folklór szempontjából sem. A viseletekben ez hogyan jelenik meg?

Művészileg, dramaturgiailag átgondolt, stilizált viseletet hordanak a táncosok, a kalotaszegi lakodalmi jelenetben azonban minden teljesen autentikus.
Még a hazai néptáncéletben is ritkaságszámba megy az az eredetiség és hitelesség, amire itt törekedtünk: múzeumi ritkaságnak számító, gazdagon díszített darabokat láthat a közönség.
Ezt követően, ahogy említettem, stilizáltabbá válik a viselet, hogy aláhúzzuk a történet tragikumát.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes mellett sokszínű a közreműködők és az alkotók névsora a színlapon.

A történet végének katartikus pillanatában lép színpadra a Honvéd Férfikar. Egy hatalmas és igazán felemelő, nagyzenekarral kísért kórusművet írt a számukra Eredics Benjámin zeneszerző, aki a darab teljes zenei anyagát is jegyzi, amelyre a népzene mellett a világzenei hatások is megjelennek, sőt még két Kodály-kórusmű is elhangzik az előadáson. Kiváló technikai képzettségű, nagyon magas színvonalú előadók a társulat táncosai, köztük az előadás szólistái, a Harangozó-díjas Tókos Attila, a Junior Prima díjas Barka Dávid és a Magyar Táncművészeti Egyetemen végzett Oltárczy Mária. Velük a hazai és nemzetközi néptáncszínpadokon sem megszokott, nagyszabású előadás készül, ami a mi együttesünk életében is mérföldkőnek, sőt új lépcsőnek számít. A Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek hosszú évek óta nem volt ilyen nagyszabású táncjátéka Zsuráfszky Zoltán rendezésében, mint mostani ősbemutatója. Túl a jelmezes főpróbán már merem azt mondani, hogy egy különleges, összművészeti alkotás bemutatója előtt állunk, ugyanis a járványhelyzet ennek az előadásnak a bemutatójára is komoly hatással volt.

Eredetileg tavaly, majd idén áprilisra terveztük a bemutatót, de a pandémia keresztülhúzta a terveket. Tulajdonképpen egy éve készülünk erre az előadásra, kisebb-nagyobb fizikai szünetekkel. Nem vagyunk könnyű helyzetben most sem, mert hiányozni fog a közönséggel való együttlélegzés, az azonnali visszajelzésük, de a táncosok lelkileg is tréningezik magukat. Ugyanakkor rengeteg erőt ad, hogy reményeink szerint egy csodálatos filmet tudunk készíteni az előadásból. A táncosainkat szétveti az energia, tele vannak lendülettel, akarással, és alig várják, hogy megmutathassák nem csupán ezt a darabot, de azokat az éveket, amelyek egy táncos számára visszahozhatatlanok, hiszen a tánc a fiatalok „műfaja”.

Szöveg: Papp Tímea
Fotó: Váradi Levente

Az interjút az alábbi linken, a Papageno oldalán olvashatják:
https://papageno.hu/blogok/bartok-tavasz/2021/05/zs-vincze-zsuzsa-a-hutlen-feleseg-merfoldko-a-magyar-nemzeti-tancegyuttes-eleteben/

Posted on Hozzászólás most!

Népzenei hangzás, szimfonikus megoldásokkal

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes 2021. május 21-én a Bartók Tavasz keretén belül mutatja be A hűtlen feleség című bűnügyi táncdrámáját. Az ősbemutató kapcsán Eredics Benjamint, A hűtlen feleség zeneszerzőjét kérdeztük a közös munkáról.

2021. március 25. – Vincze Dániel
 

Hogyan jött a felkérés?
2019 októberében kaptam a felkérést Zs. Vincze Zsuzsától és Zsuráfszky Zoltántól. Feleségem a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólistája, ráadásul a lányuk. Tehát mostmár 10 éve kísérem figyelemmel az együttes munkáját és ők is az én szakmai tevékenységemet.

Mi volt az első gondolatod?
A ballada és a darab legmegrázóbb, legkatartikusabb pillanata a hűtlen feleség megégetése. A darab társrendezője és dramaturgja, Zs. Vincze Zsuzsa erről a jelenetről beszélt nekem előszőr. Tehát első gondolataim, a kórusmű zenei ötletéhez fűződtek, amelyet aztán megmutattam Zsuráéknak.

Mennyire áll távol a világzene a népzenétől?
Az attól függ. Szerintem a hangsúly nem a kategóriákon van. Azt gondolom, hogy két látszólag eltérő zenei stílus között is lehet egészen közeli pontokat találni, és persze erre számtalan példa is akad. A világzene és a népzene eredendően két, egymáshoz közel álló zenei stílusirányzat, mégis nagyon sok esetben bejárhatatlan távolságra kerülnek egymástól.
Engem elsősorban az érdekelt a darab zenéjének létrehozásakor, hogy a zene azt a hatást erősítse, ami a táncban eleve benne van. Ezért egyértelmű volt a népzenei hangzás használata, ugyanakkor már az első pillanattól tudtam, hogy szimfónikus zenekari megoldásokat is szeretnék belecsempészni a zenékbe, amit klasszikus zenei hangszereléssel és szimfónikus zenekari zenészekkel lehetett megvalósítani. Kiváló muzsikusokkal dolgozhattam együtt, ide értve nem csak a felkért klasszikus zenészeket, de a népzenészeket és a kórust is. Hálás vagyok egytől-egyig mindenkinek, aki közreműködött a darab zenéjének létrejöttében. Remélem sokakhoz eljut, és azt is, hogy nemsokára újra
maszk és távolságtartás nélkül együtt lehetünk.

Egy egész estés műsor zenéjének komponálása igen összetett feladat. Foglalkoztatott ez a gondolat korábban is?
Mindig is rendkívüli módon foglalkoztatott a zeneszerzés. Annak rejtélyessége, hogy hogyan tud szimbiózisba kerülni, akár a legegyszerűbb zenei motívum is egy vizuális alkotással, ez izgalmas feladat. Szeretek érintett lenni minden zenei munkafázisban. Saját otthoni stúdiómban dolgoztam, hangszereltem és kottáztam. Ezt követte a stúdiófelvétel, amelynek producere is voltam.

Hogyan zajlott a felkészülés, az alkotás?
Mondok egy példát. A darabban a férj karaktere egyértelműen negatív: féltékeny, erőszakos, indulatos figura. Zsuzsika pontosan elmondta nekem a jeleneteket, majd volt alkalmam belesni az egyik tánckari próbára, ahol Zsura az Élő Martin Archívum egyik meghatározó darabjára, a Mezőségre készítette fel az együttest. Korábban is ismertem ezt a zenét, de akkor teljesen lenyűgözött az erős, dinamikus eredeti tánccal együtt. Ilyenkor szinte fölrobban a próbaterem azoktól az energiáktól… emlékszem, Zsurának voltak határozott instrukciói a Korcsost táncoló fiúkhoz: Mint a Gőzmozdony! Úgy táncoljátok! Ez adta az ihletet a férj karakterének a zenéjéhez.
Igyekszem mindenre fokozottan odafigyelni, ezért a felkészülést nem is tudom elkülöníteni az alkotás folyamatától. Persze a mai technika is megkönnyíti ezt a folytonosságot. Ha jön egy zenei ötlet, azt azonnal felénekelem, vagy felfütyülöm a telefonom, vagy az órám hang rögzítőjével, így nem veszik el semmi. De ez csak egy fantasztikus mai találmány a sok közül, ami egyszerűsíti és megkönnyíti a zeneszerzők életét.

Korábban azt nyilatkoztad, fontos, hogy az előadott muzsika minden apró alkotóelemével az előadó teljes egészében átlényegüljön, azonosuljon, eggyé váljon a művel. Most nem te leszel az előadó. Hogyan tudod ezt érvényesíteni a színpadon?
Ugyanezt gondolom a zeneszerzésről. Csak úgy tudom csinálni, ha van egy erős benyomásom, amire muszáj reagálnom. Ez lehet egy történet, egy gondolat vagy éppen egy mozdulat, ami a kulcsot adja az átlényegüléshez.

Fotó: Hunyadi Nóra, Eredics Áron The Orbital Strangers Project és Vincze Dániel