A darab próbáit megelőzően elolvastál számos Mátyás-mesét, melyik a kedvenced közülük?
A Mátyás király Gömörben, amiben Mátyás ismét csak az urakat tréfálja meg. A történet szerint a király elutazik a gömöri nemesekhez, akik vendégül látják őt és az udvartartását. Amikor megérkeznek, köszöntik az uralkodót, Beatrixot, és persze egymást is, ám a kétkezi munkások kimaradnak a pohárköszöntőből. Mátyás ezt azonnal észreveszi, és szóvá is teszi, hiszen nincs az rendjén, hogy azok ne legyenek megemlítve, akik életben tartják az ország gazdaságát. Az urak csak hümmögnek, azt gondolják, hogy a földművelés könnyű munka, ezért a király azt javasolja, cseréljenek egy napra a parasztokkal. Sőt, ne csak a munkájukat végezzék el, bánjanak is úgy velük, ahogy az urak szoktak. A nap folyamán persze kiderül, hogy nem is olyan könnyű kenyér a kapálás, és az étel is nagyon kevés, így pórul járva végül megértik, milyen fontos szerepe van a népnek, és Mátyással együtt végül tisztelettel asztalukhoz hívják a parasztokat is.
Mit jelent számodra, hogy egy mindenki által ismert és kedvelt hősünket keltheted életre a színpadon?
Nagy öröm számomra, hogy én jeleníthetem meg Mátyást! A szerepen keresztül lehetőségem van arra, hogy bemutassam jóságát – ugyanúgy a kicsiknek, mint a nagyoknak –, és az előadásunk meséi által közvetíthetem mindazokat az értékeket, amelyeket igazságosságával képviselt. Bízom benne, hogy akik látják a darabot, azok ugyanezen értékek mentén gondolkodnak majd a világról.
Nehezebb valós személyt játszanod, mint egy fiktív figurát?
Talán azért nehezebb, mert összetettebb feladat. Egyrészt ilyen esetben mindig utána olvasok annak, hogy akit játszom, milyen ember volt, mit képviselt, emellett a próbák során kapom mindig az instrukciókat Zs. Vincze Zsuzsától (a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetője – a szerk.) és Zsuráfszky Zoltántól (a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője – a szerk.), ugyanakkor van egy harmadik vonal is – egy picit magamból is belecsempészek. Így próbálom kialakítani a karaktert, hűen az eredeti személyiséghez.
Hogyan készülsz az előadásra? Más gyereknek játszani?
Mindig meg szoktam újra nézni a meséket, illetve forgatom a szövegkönyvet. Amikor már nem a Táncegyüttessel együtt, hanem csak egyedül próbálok, akkor mondom hangosan a szövegemet, keresve a megfelelő hangsúlyokat, hangszínt, hogy játék közben a legpontosabban adjam át azt a lelkiállapotot, amiben Mátyás az adott pillanatban lehet.
És persze más gyerekeknek játszani, hiszen az ő reakcióik azonnaliak és kíméletlenül őszinték. Ha valami vicceset vagy akár rémisztőt látnak a színpadon, akkor annak hangot adnak, és ez persze ránk is hat, formálja a játékunkat.
Te elsősorban az Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólistája vagy, ebben a darabban azonban prózai szerepben a színészi képességeidet is meg kell mutatnod. Nehezebb így játszani?
Igen! Eleinte nem volt bevett dolog, hogy szöveges szerepeim is legyenek, idővel azonban egyre több ilyen feladatot kaptam, és egyre gyakorlottabbá is válok. Igyekszem a legjobbat kihozni magamból ilyen téren is.
Miért ajánlod a vasárnapi előadást?
Ezek a Mátyás-mesék mindenkinek tanulságosak lehetnek, nem csak a kicsiknek, a nagyobbaknak, sőt akár a felnőtteknek is. A szereplők furfangos játéka, a precíz, virtuóz táncok, ezek magas színvonalú kiművelése, illetve a zene kiforrottsága az egész családnak remek vasárnap délelőtti program lehet – a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel.
