Nyíregyházán nőttem fel, óvodás korom óta életem meghatározó része a néptánc. Középiskolás koromban kerültem a Nyírség Táncegyüttesbe, melynek öt évig voltam a tagja, ott kezdtem el igazán komolyan foglalkozni a tánccal. Remek lehetőség volt az életemben a Fölszállott a páva című televíziós műsor, ekkor találkoztam először Zsuráfszky Zoltánnal.

Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója vagyok, de terveim között szerepel a Magyar Táncművészeti Egyetem elvégzése is.

Évek óta figyeltem a Magyar Nemzeti Táncegyüttes munkásságát, csodálattal néztem a koreográfiákat, a táncosokat. Amikor elhatároztam, hogy komolyabban szeretnék a néptánccal foglalkozni, kizárólag ez az együttes lebegett a szemem előtt. Hihetetlenül nagy öröm volt számomra, amikor 2020. júniusában felvételt nyertem az együttesbe, hiszen azt csinálhatom, amit szeretek, emellett folyamatosan fejlődhetek és tanulhatok mestereimtől, táncos kollégáimtól.

Nehéz egyetlen darabot kiemelni, hiszen az együttes repertoárja igazán színes. Szívemhez legközelebb a folklór műsorok állnak (pl. Kárpátok visszhangja, Napszédítő), de szinte minden együttesi műsor lenyűgöz. A Tenkes kapitánya táncjátékban táncoltam először, ez azért kedves számomra. Nagyon élvezem a Nemzeti Színházzal közös produkciókat, mint például a Csíksomlyói Passiót vagy a Körhintát; ez utóbbi a családom egyik kedvenc műsora.

A magyar néptánc gyakorlása – vagy csupán annak szeretete – egy páratlan közösség tagjává emeli az embert. A néptánc segít megismerni saját kultúránkat és hozzájárul nemzeti identitásunk kialakításához, mely a mai világban igazi kincs.