„Összeteszem a két kezemet, hogy így alakult a sorsom…”
2020. október 05. – Aradvári László
Idén ősszel is átadták a Junior Prima díjakat, mely kitüntető címben a Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncos szólistája, Juhász Sándor is részesült. Ebből az alkalomból készítettünk vele egy portrét, melyben mesélt eddigi életútjáról, a díjról és a terveiről.
Miként élted meg azt a pillanatot, amikor elolvastad a kitüntetésről szóló levelet?
A díjátadó előtt két héttel kaptam egy titokzatos e-mailt, ami nagyon meglepett. Éppen egy próba szünetében voltam az öltözőben. Ezt a levelet azonban titokban kellett tartani, ami talán a legnehezebb volt, hiszen hatalmas volt belül az örömöm.
Hogyan készültél az átadási ceremóniára, milyen volt ezen díjazottként részt venni?
Mivel most kaptam először ilyen magas szintű elismerést, ezért egy kis izgatottság előtte természetesen volt bennem. Nyilván egy táncosnak a civil életben is meg kell tudnia jelenni csinosan, szerencsére a párom a ruha összeállításánál segített. Az átadóra a Docler cégház színháztermében került sor. Mindenki csak egy vendéget vihetett magával a jelenlegi járványhelyzet miatt, engem a kedvesem kísért el. Minden évben 10 személyt díjaznak a Népművészet és Közművelődés kategóriában, akik közül azért személyesen, vagy látásból mindenkit ismertem, így kicsit beszélgetni is tudtunk egymással a rendezvényen. A gála végül egy elegáns fogadással zárult.
Mennyien gratuláltak az eltelt időszakban?
Rengetegen, nem is számoltam annyira elhomályosított az öröm és a boldogság. Sokan hívtak telefonon, vagy írtak, ami nagyon jólesett. Még nem is nagyon tudtam feldolgozni az egész helyzetet.
Hogyan jutottál el a pályafutásodban addig, hogy a szakmai zsűri Junior Prima díjjal ismerje el a munkásságodat?
A díjátadó konferansziéja fogalmazta meg, hogy ez az elismerés nem csak arról szól, hogy az ember a személyes karrierjében, vagy munkahelyén milyen eredményt ér el, hanem a fő munkán kívül milyen tevékenységet végez. Legyen szó akár közösségépítésről, gyerekek tanításáról, vagy zenélésről.
Te például a néptánc mellett még sok egyéb tevékenységet is végzel, zenélsz, oktatsz…
Igen, az Óbudai Zeneiskolát is elvégeztem. Alapvetően nagybőgősnek tanultam, de mellette szordínóban hegedűn és brácsán is szoktam játszani.
Hogyan kerültél a Magyar Nemzeti Táncegyüttesbe?
A pozsonyi Ifjú Szívekkel nagyon sokat utaztunk, számtalan helyen felléptünk, így Zsuráfszky Zoltán is többször látott táncolni. Elsőre nem sikerült a felvételim, de nem adtam fel, tovább dolgoztam keményen. 2012 decemberében Zsura megkeresett, hogy van egy üresedés a fiú tánckarban és rám gondolt. Felajánlotta, hogyha komolyan gondolom a hivatásos néptáncos munkát, legyek a januári reggeli munkakezdésen beöltözve a próbateremben. Én pedig éltem a lehetőséggel és 2013. január 7-e óta a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagja vagyok. Teszem a dolgomat és elvégzem a rám kiosztott feladatokat. Hosszú és nehéz utat jártam be azóta, hogy a felvidéki Zselíz településen megtettem az első néptáncos lépéseimet.
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes műsoraiban több főszerepet is eljátszol. Melyek ezek?
A legfrissebb kihívás a Tenkes kapitánya előadás, ami már egyébként régóta repertoáron van. Eddig kuruc népként, majd Dudva úrként szerepeltem benne. Pár napja kaptam meg báró Eberstein Eckbert ezredes szerepét, ami egy hatalmas megtiszteltetés és egyben nagy kihívás, mivel egy nagyon kedves kollégámtól vettem át ezt a karaktert. Valach Gábor tizenegy éven keresztül vitte a vállán ezt a szerepet, a premier óta játszotta és szinte egyé vált vele. Emellett több előadásunkban is kaptam még külön feladatokat Zsuráfszky Zoltán művészeti vezetőtől és Zs. Vincze Zsuzsa szakmai vezetőtől. A Mátyás a világ királya gyerekműsorban vagyok Galeotto Marzio, az itáliai mesélő, a Csipkerózsikában Miska szolgáló, a Kiegyezésben egyfajta porondmester voltam. A Nemzeti Színházzal közös darabjaink közül a Csíksomlyói Passióban az egyik ördög szerepét jászom, a Körhintában pedig Appelshoffer Jánossal vagyunk felváltva vőfélyek a lakodalomban. A negatív karakterek is megtalálnak, hiszen az Egri Csillagokban éppen áruló lettem. Mindig, minden feladatot felkészülten kell elvégezni.
Kik voltak melletted az eddigi szakmai utadon?
Ez egy nagyon fontos dolog számomra, hiszen ez a díj nem sikerülhetett volna, ha nincsenek mellettem sokan, akár a magánéletre, akár a szakmai pályára tekintek. Legelőször a családomnak, a szüleimnek, a testvéreimnek és a barátnőmnek vagyok hálás, hogy mindig megteremtették otthon a nyugodt hátteret. A zselízi anyaegyüttes után Pozsonyban az Ifjú Szívekben kezdtem Hégli Dusán keze alatt, Fóton a szakközépiskolában Balla Zoltán – nyugodjon békében – volt az egyik mesterem, Gyebnár László pedig az osztályfőnököm, akiknek szintén sokat köszönhetek. A Magyar Nemzeti Táncegyüttesben Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa útmutatása alapján fejlődtem és nem csak a tánctudásom, hanem itt kaptam meg Tőlük azokat a prózai, szöveges szerepeket, aminek következtében a színészi játékom is kialakult. Végül, de nem utolsósorban a táncos társaknak, a zenész kollégáknak, a műszaknak, a jelmeztárnak, a menedzsmentnek, mindenkinek része van abban, hogy ezt a sikert elérhettem. Összeteszem a két kezemet, hogy így alakult a sorsom, ezért nagyon szerencsés embernek tartom magam!
