„Állandóan készen kell állni a feladatokra…”
2020. október 30. – Aradvári László
Az október 23-i nemzeti ünnepünk alkalmából idén is átadták az állami díjakat, amelynek keretében Magyar Arany Érdemkereszt kitüntető címben részesült a Honvéd Együttes művészeti titkára, Kovács Maja. Ebből az alkalomból készítettünk vele egy portrét, amelyben mesélt eddigi pályafutásáról, a munkájáról, az átadási ceremóniáról és a terveiről.
Mekkora utat jártál be a Honvéd Együttesben eltöltött első munkanaptól addig a pillanatig, míg kezedbe vehetted a Magyar Arany Érdemkereszt elismerést?
Ez az időszak 15 évet ölelt fel, hiszen 2005. május 2-án érkeztem az Együttesbe. A meghirdetett sajtós állásra jelentkeztem, mivel akkor már hosszabb ideje kulturális területen dolgoztam – egy művész moziban és egy nemzetközi filmfesztiválon –, ezért úgy gondoltam, hogy ez egy testhezálló feladat lenne számomra. Akkor még különálló szervezeti egység volt a Honvéd Táncszínház és a Budapest Táncegyüttes. 2007-ben aztán nagy változások voltak, a Honvéd Együttes nonprofit kft.-vé alakult, amelynek egyébként része a Honvéd Férfikar is. Szép lassan beépült a munkámba egy koordinációs titkári feladatkör is. Ez a két terület párhuzamosan haladt, de egy idő után nagyon megterhelő volt számomra, így kérésemre a koordinációs titkári feladatkört tartottam meg, ahol a műszak, a jelmeztár, a szállítás munkájának az összehangolása, valamint a két művészeti karral való kapcsolattartás volt a feladatom. A honvédségi műsorszolgáltatás koordinálása is majdnem a kezdetektől hozzám tartozik, amelyet az évek során nagyon megszerettem. Ez évi 70 előadás jelent a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szervezetei számára. 2018. szeptemberében pedig felkérést kaptam Zsuráfszky Zoltán ügyvezető igazgatótól a művészeti titkári pozíció betöltésére, ami óriási megtiszteltetés volt számomra.
Ennyi feladat mellett voltak nehéz pillanatok az elmúlt 15 évben?
Természetesen igen, de ezekre szükség van, segíti a folyamatos fejlődést. A nehézségek a speciális helyzetünknek is köszönhetőek, vagyis saját színház híján mindig úton vagyunk. Ez azt jelenti, hogy minden egyes előadás egy újabb kihívás. Nagyon fontos, hogy a különböző helyszíneken pl. egy váratlan eseménynél gyorsan és jól tudjunk reagálni, ne essünk pánikba, mert akkor tudunk jó döntéseket hozni, ha higgadtak maradunk. Mi vagyunk a biztosíték a művész kollégáknak a nyugodt háttér megteremtésére, hogy tudják, minden rendben lesz, amikor színpadra lépnek. Ez egy rendkívül erős csapatmunka, ahol nagyon egymásra vagyunk utalva, de éppen ezért tudjuk kiemelkedően segíteni egymást.
Vidám témákból, élményekből biztosan több van. Mi a legkedvesebb számodra?
A nagy projektek okozzák számomra az igazi örömöt és kihívást. Ezek közül is a Szegedi Szabadtéri Játékokat emelném ki, ez a legkedvesebb helyszínem az országban. Már jó néhány éve visszatérő vendégek vagyunk, de én az első nagy feladatot 2016-ban kaptam a Drakula utolsó tánca című produkció háttérmunkájában. Ezt a sikert tudtuk megismételni 2019-ben a Hullámzó világ című műsorral. Ezeken a koordináció mellett kicsit rendezőasszisztensi feladatokat is kaptam a vezetőimtől. Bízom benne, hogy lesz még lehetőségem visszatérni Szegedre.
Hogyan telik egy munkanapod?
Rendkívül változatosan. Az aktuális előadások feladatainak áttekintésével, a jövőbeli műsorok előkészítésével, tervezéssel, megbeszélésekkel, találkozókkal. Nem klasszikus munkarendben dolgozom, az irodai jelenlét mellett az előadásokon ügyeletesi feladatokat is el kell látni. Állandóan készen kell állni, hétvégéken és akár ünnepnapokon is. De a kulturális közegben való lét mindig feltölt és új lendületet ad. A mai napig rettenetesen tudok izgulni a backstage-ben az adott előadás sikeréért.
Sokan úgy ismernek, hogy Kovács Maja, akinek a telefon mindig a fülén van…
Vannak olyan napok, amikor este már nincsen kedvem megszólalni, a saját hangomat sem bírom hallani, annyit beszéltem napközben. Szerves része a munkámnak a folyamatos kapcsolattartás. Kicsit olyan a munkánk, mint egy puzzle. Mindenki hozzárakja a maga darabkáját és a végén összeáll a kép. Ehhez az kell, hogy állandó kontaktusban legyek a vezetőimmel, a munkatársaimmal és a társintézményekben dolgozó kollégákkal is.
A 15 év alatt van olyan előadás, amelyik a kedvenc műsorod lett?
Nagyon nehéz egyet kiválasztani, mert a tánckari repertoár rendkívül változatos. Az Élő Tánc-archívum sorozatunkból a Szatmárra századszorra is ugyanolyan izgalommal ülök be, megunhatatlan. A Drakula utolsó tánca és a Betyárvilág pedig azért, mert kicsit magaménak érzem a szegedi munka miatt. A Honvéd Férfikarnak bármelyik templomi adventi koncertjét századszor is újra tudom hallgatni, csakúgy, mint néhány emblematikus operarészletet tőlük.
Milyen volt a díjátadó ünnepség, hogyan élted meg a ceremóniát?
Amikor megkaptam az értesítést nagyon meglepődtem, mert nem tudtam a jelölésről. Remegve hívtam fel Zsurát a meglepettségtől. Természetesen rendkívül boldog voltam, mert úgy éreztem, hogy 15 év munkájának ez egy lenyomata. Végtelenül hálás vagyok a vezetőimnek, Zs.Vincze Zsuzsának és Zsuráfszky Zoltánnak a bizalomért, amivel irántam viseltetnek.
A ceremónia speciálisra sikerült a pandémiás helyzet miatt. Nehéz volt egyedül, hiszen nem vihettünk kísérőt és így nem tudtam osztozni az örömben a férjemmel, ellenben hatalmas boldogság volt szakmabeliekkel találkozni. Elegáns és visszafogott volt a díjátadó, de ez nem csökkentette azt a felemelő érzést, amit a díj átvételekor éreztem. Még nem is sikerült igazán feldolgoznom azt a rengeteg gratulációt, amit kaptam. Volt olyan pillanat, amikor úgy gondoltam, hogy ezt a mennyiségű szeretetet el sem lehet bírni. Sokan megerősítettek abban, hogy jó helyre került ez a díj, megérdemeltem és ezek megható visszajelzések voltak.
Van-e olyan valaki az életedben, akinek ezt a kitüntetést ajánlanád?
A szüleimnek, a húgomnak… Azért, mert mindvégig hittek bennem. Hittek abban, hogy jó választásaim vannak még akkor is, ha valamivel éppen nem tudtak azonosulni vagy rossz döntéseket hoztam az életemben. És természetesen a férjemnek, mert ezt a rendkívül hektikus életmódot, amit ez a munka megkíván, nagyon jól tudja tolerálni és tökéletes hátteret biztosít számomra. Amikor igazán szükségem van pihenésre, amikor nyugalomra vágyom, akkor ez neki köszönhetően otthon megadatik.
Mi a következő lépés és mi a végcél a karrieredben?
Ebben a díjban 15 év munkája van benne. Úgy fogalmaztam meg magamban, hogy ez egy középút és feltöltődve várom a következő 15 esztendőt. A legnagyobb izgalommal most a saját színházunk létrejötte iránt vagyok. Azt gondolom, hogy az odáig vezető út tele lesz eseményekkel, kihívásokkal, és ha megnyitunk az pedig egy teljesen új világot fog jelenteni. Nagy bizalommal tekintek a jövőbe!
