Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas koreográfus, Dr. Martin György eredeti táncgyűjtéseinek ihletésére, a nagyszerű tudós munkássága előtt tisztelegve indította el néhány évvel ezelőtt Élő Martin Archívum sorozatát. A sorozat forradalmasította a magyar színpadi néptáncművészetet és példát mutatott arra, hogyan lehet az autentikus néptáncot tökéletesen elsajátítva, a „tiszta forrást” megtartva, magas művészi értékű előadásokat létrehozni.

Az erdélyi Bonchida faluban három nemzetiség, a magyar, a román és a cigány mindig a legnagyobb egyetértésben élt egymás mellett; ezek az emberek szívesen eljártak (és eljárnak ma is) egymás mulatságaira, ismerik és tiszteletben tartják egymás kultúráját, zenéit és táncait, s úgy gondoljuk, hogy mindez ma is példaértékű lehet mindenki számára, aki toleranciára és a békés egymás mellett élés fontosságára buzdít.

Benedek Attila a Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncos szólistája mesél szerepéről és az előadásról:

“2016-ban, amikor Japánban voltunk, Zsuráfszky Zoltán szólt, hogy készüljek föl a Bonchidából, mert én fogok az előadásban énekelni. Amikor én ezt meghallottam, akkor először azt hittem, hogy ez vicc, hiszen Berecz Andrást kellett helyettesítenem. Addig előtte csak A Tenkes kapitánya műsorban énekeltem és egy ilyen szintű éneklés – főleg Berecz András után – abban a hangnemben, ez egy nagy feladat volt, hogy ahhoz méltó legyen.
Ahogy a táncosok felkészülnek, én is külön próbálva gyakorlok sokat a zenekarral előtte. Örülök ennek a lehetőségnek és nagyon élvezem! Szeretem a bonchidai zenét is, szerintem a Kárpát-medencében az egyik legszebb dallamvilággal rendelkezik, akár a magyar, akár a román, vagy a cigány részt hallgatjuk. Amikor megjelent az Ökrös Zenekar Bonchida háromszor CD-je, mindennap azt hallgattam, esténként szinte arra aludtam el. A mai napig is sokszor meghallgatom, de ezzel biztos nem csak én vagyok így.
A cikkben látható fénykép az előadás elején készült. Egy lámpást viszek be a tükrökkel leszűkített térbe, mintha egy kis szobában játszódna az egész jelenet. A lámpának, azon túl, hogy fényt ad, van egy olyan jelentése is, hogy rávilágít arra, hogy ha az idősöktől a fiatalok nem veszik át a táncot és nem foglalkoznak vele, eltűnik az egész kultúránk. A műsor végén megfordítjuk a tükröket és a néző szembesül önmagával, hogy ő vajon mit tesz a kultúráért?

Közreműködik a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és Zenekara

Szólót énekelnek: Benedek Attila, Oltárczy Mária, Szalóki Ágnes m. v.
Zenei szerkesztő: Kelemen László

A rendező munkatársa: Zs. Vincze Zsuzsa, Harangozó-díjas, érdemes művész
Rendező-koreográfus: Zsuráfszky Zoltán, Kossuth-díjas, kiváló művész