Hetrovicz Brigitta vagyok, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tánckari tagja. Jász-Nagykun-Szolnok megyében egy kisvárosban nőttem fel, Kenderesen. Ott is kezdtem el táncolni már elég fiatalként. Az általános iskolai évek után, a továbbtanulási választásom a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumra esett, ahol leérettségiztem és megszereztem az OKJ-s táncos szakképesítést is.

Az iskola kezdetétől arra törekedtem, hogy erősebb legyen a táncos tudásom. Már első évesként amikor kérdezték Mestereim, Mesternőim, hogy mi szeretnék majd lenni az iskola végeztével, a válaszom egyértelműen az volt ,,profi táncos”. De az évek múltával kicsit elbátortalanodtam a gondolattól is, hogy profi táncos legyek, így meg sem fordult az a fejembe hogy lesz egy lehetőségem megmutatkozni Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsanna és Zsuráfszky Zoltán előtt. Attól a pillanattól elkezdve nem tudok más munkahelyet elképzelni magamnak, mondhatni egy álmom vált valóra, ami csodálatos érzés.

A Tenkes Kapitánya című műsor az egyik kedvencem. Maga a történet, a táncok, a koreográfiák, a színpadi jelenlét, amit megkövetel a darab, egyszerűen fantasztikus és minden előadást nagyon élvezek. 

Gyerekkorom óta kíséri az életemet a néptánc, ebben nőttem fel, ezt tanultam és ami még szebb, ez is lett a hivatásom is. A néptánc egyszerre jelenti nekem a családot (mert a Nővéremtől lestem el a néptánc szeretetét), a barátokat (mert a barátaim néptáncosok, vagy korábban együtt táncoltunk, így sok emlék köt bennünket össze), valamint a munkahelyemet (mert az lehet a szakmám amit a legjobban szeretek), de jelen van a magánéletemben is, mivel a párom népzenész. Egyszóval a néptánc az életem.