Budapesten születettem, itt végeztem iskolai tanulmányaimat és ide jártam különböző amatőr együttesek
néptánccsoportjaiba is (Bihari, Bartók, Corvinus Közgáz). Az Elte Szociológia (BA) és kulturális antropológia mesterszak elvégzése után ifjú házasként 2016. szeptemberében csatlakoztam a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tánckarához.

Gyerekkorom óta lehetőségem volt végig kísérni szüleim szakmai munkásságát, s több nyári produkció alkalmával én is belekóstolhattam a hivatásos táncművészek életébe, akkor még amatőr táncosként. Az egyik ilyen alkalom után szerettem volna, hogy az életemnek lehessen egy olyan szakasza, amelyben én is egy ilyen erős munkahelyi közösség tagja lehessek.  Nagy kihívás, mind a színpadon, mind az előadásokat megelőzően a próbateremben, az előadás sikerességéért egy emberként megdolgozni a társaiddal, vezetőiddel, de a tánc szeretete és a közösségi élmény, minden nehézségért kárpótolnak. 

Szerencsére a változatos repertoárnak köszönhetően a folklór műsorok mellett, kipróbálhatjuk magunkat különböző tematikus műsorokban is. Számos olyan előadásunk van, amelyben nemcsak táncolni, hanem énekelni és beszélni is kell tudni. Nem tudnék egyet választani a sok kiváló folklór előadás (Napszédítő, Kiegyezés), a számos versesműsor (Szárnyak zenéje, Boldog emberek, Születésnapomra), balladák (Halálra táncoltatott lány, Arany-balladák), mese- és ifjúsági darabok (Csipkerózsika, Tündérmese, Mátyás mesék, Tenkes kapitánya) és az óriásprodukciók (Drakula, Dózsa, Benyovszky, Betyárok) közül. Mégis, számomra a legközelebb az Élő Martin archívum sorozat részei állnak, amelyek még a bemutatásuk után lassan 20 évvel is ugyanolyan időtálló kuriózumok, az ő lehengerlő egyszerűségükben és tisztaságukban.

Születésem óta szerves részét képezi az életemnek a magyar néptánc és népdalkultúra megőrzése, ápolása,
gyakorlása. Művészházaspár szüleimnek köszönhetően, úgy nőttünk fel testvéreimmel, hogy a tánc szeretete, az a rengeteg népdal és népzene észrevétlenül ivódtak belénk.